2002-ben határozat született Dublinban egy új gyalogoshíd megépítéséről az egyre növekvő város igényeinek a kielégítésére. Az ír drámaíróról, Seán O’Casey-ről (1880-1964) elnevezett hidat 2005-ben adták át végül – az építmény a Liffey-folyó felett húzódik és még a hajóforgalmat sem zavarja, mivel a 97,6 méteres híd két 44 méteres darabból áll, melyeket el lehet forgatni, és így szabad átjárás nyílik a folyón a magasabb hajóknak is. Ez volt legalábbis az elképzelés, amivel semmi gond nem is akadt egészen öt évig.
Hogy megértsük a későbbieket, még annyit érdemes tudnunk, hogy a híd építését a Dublin Docklands Development Authority felügyelte, akik többször is elköltöztették az irodájukat ebben az időszakban. Végül aztán hogy, hogy nem az egyik költözés alkalmával egészen kínos dolog történt – elveszett a híd távirányítója, vagy hivatalos nevén a „remote radio handheld pendant key”. A hidat ugyanis egy akkora szerkezettel lehetett irányítani, mint egy kilencvenes évekbeli mobiltelefon (ami nem kicsi, viszont költözéskor ennél nagyobb dolgok is köddé szoktak válni).
A gyalogosoknak szerencséjük volt, az International Financial Services Centre (IFSC) és a City Quay közötti híd számukra, valamint a biciklisták számára járható maradt, kevésbé voltak szerencsések a magasabb hajók, mivel tehát a nyitható hidat ezek után évekig nem lehetett kinyitni. Mint azt a Dublin Docklands Development Authority gazdasági tanácsadója, John Crawley elmondta, a távirányító pótlása azért volt nehéz feladat, mert értelemszerűen egy tévé-távirányítónál komplexebb szerkezetről volt szó – ami elsősorban biztonsági protokollokat jelentett, nehogy valaki könnyedén irányítása alá vonhassa a hidat. Az újraprogramozást végül egy ír cég végezte el 1800 euróért, de erre csak 2014-ben lett pénzügyi keret.
Ezt követően azonban a Seán O’Casey-híd, ez az egyébként mérnöki és építészeti mestermunka ismét működőképessé vált.
Forrás: Commonplace Fun Facts, The Journal
(Kép: geograph/ John Gibson)