Mire jó az AWS?

Az Arctic Weather Satellite (AWS) az Európai Űrügynökség újonnan felbocsátott mikroműholdja, amelynek elsődleges feladata, hogy a sarkvidéki területek, különösképpen az Északi-sark időjárását monitorozza. A műhold sokat segíthet a régió hőmérsékletének és páratartalommal kapcsolatos értékeinek figyelemmel követésében, ami fontos szerepet játszik az időjárási változások előrejelzésében. Az Arctic Weather Satellite neve azonban csalóka - igaz, hogy az Északi-sark megfigyelése kiemelt feladata, de globális adatgyűjtésre képes és többféle magassági szinten tudja mérni az atmoszferikus páratartalmi és hőmérsékleti értékeket.

Az OHB Sweden által épített műhold 2024. augusztus 16-án indult 600 kilométeres magasságban található pályája felé a kaliforniai Vandenberg bázisról, fedélzetén egy pásztázó mikrohullámú radiométerrel, ami egy forgó antennával fókuszálja a beérkező sugárzást négy tölcsérsugárzó és négy vevőkészülék irányába az 50-325 GHz-es tartományban. A műhold egy prototípus, ami egy készülő és az AWS-sel egyező felépítésű űreszközökből álló flotta előfutára, a mostani misszió pedig ennek a jövőbeli flottának a képességeit és lehetőségeit méri fel az AWS tesztje révén. A műhold, feladata teljesítése után 12 évvel, magától belép majd a Föld légkörébe és elég, vagyis nem marad utána hosszú ideig keringő űrszemét. Az adatok a norvégiai Svalbardban található központba futnak be, majd az EUMETSAT (European Organisation for the Exploitation of Meteorological Satellites, Meteorológiai Műholdak Kihasználásának Európai Szervezete) használja őket az EUMETCast rendszerén keresztül.

A vihar, aminek Boris a neve

Az AWS alig egy hónapja indult tehát az űrbe és még nagyban zajlik a tesztelése a tudományos adatgyűjtés megkezdése előtt, de a Közép-Európában kialakult időjárási helyzetre való tekintettel az ESA úgy döntött, hogy máris méréseket végez a műholddal és megörökíti a Boris ciklont, adatokat biztosítva a vihar környezetéről.

A Boris elnevezésű vihar felelős az elmúlt hetek nagy esőzéseiért és az emiatt kialakult áradásokért Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, Moldova, Ausztria és Magyarország, újabban pedig Olaszország területén.

A vihar kiinduló forrása a sarkvidékről érkező hideg levegő találkozása a melegebb és vízzel telített, déli, mediterrán levegővel, amely a rekord hőmérsékletű Földközi-tengerről és részben az idén szintén különösen meleg Fekete-tengerről származik: ez a keveredés alacsony nyomású területet alakított ki, ami erős szelek hiányában jelentős és sokáig egy helyben maradó (illetve lassan mozgó) vihart alkotott. A szakértők már szeptember 10-én is figyelmeztettek a nagy mennyiségű csapadék lehullása miatti lehetséges katasztrofális áradások kialakulására és nem sokkal később valóban megérkezett Magyarországra és a szomszédos országokba is az évtized árvize, amihez hasonló 2013-ban volt utoljára. A Boris ciklon jelenleg Olaszország környékén tart, több folyó áradását okozva, Magyarországon a Dunán már lefelé halad az ár, Budapest például már lassan túl van a tetőzésen.

Az Arctic Weather Satellite adatai a viharnak a légköri páratartalomra gyakorolt hatását mutatják 1-től 7 kilométeres magasságig az úgynevezett fényességi hőmérséklet alapján. A fényességi hőmérséklet egyre emelkedik a magasabb légköri szinteken, a földfelszín közelében viszont jól látható a Magyarország, Lengyelország és Szlovákia feletti extrém magas páratartalom és a Boris vihar által okozott esőzések szeptember 14-én.

(Fotó: ESA, János Kummer/Getty Images)

Ez már nem a középkor – hogyan szabadulhatnánk meg a pusztító áradásoktól? A klímaváltozás miatt az árvíz nagyobb probléma Európa szerte, mint valaha, viszont rendelkezésünkre állnak a modern technológia és a tudományok. Ez utóbbiaknak köszönhetően már most is akad stratégia a károk jelentős mérséklésére.