A Yellowstone pezsgő forró forrásaitól az űrhajók építéséhez használt ultra-steril helyiségekig a Földön alig van olyan hely, ahol az életnek valahogy ne sikerült volna kifejlődni, túlélni, vagy ne jelent volna meg.

"Ha valamit tanulhattunk az evolúcióból, az az, hogy az életet nem lehet kordában tartani. Az élet kiszabadul. Új területekre tódul, új korlátokat dönt le. Fájdalmasan, néha veszedelmesen"

- mondta Malcolm káoszprofesszor a Jurassic Parkban, és bizony igaza volt. Így nem is csoda, ha még egy összeomlott nukleáris reaktor fala is életteret jelenthet, - amely bár még mindig erős sugárzásnak van kitéve, - de benépesült több gombacsoporttal.

Valójában egy egész sor gombafajról ismert tény, hogy az 1986-os, hírhedt csernobili nukleáris katasztrófa rendkívül radioaktív környezetében élnek. Összességében a tudósok 98 gomba nemzetségének körülbelül 200 faját dokumentálták a volt atomerőmű romjai körül, és az egyik faj szívósabb, mint a másik. 

Ezek a gombák vidáman virulnak a magas környezeti sugárzási szint mellett, és ha már ott van, néhányuk magát a sugárzást is felhasználja. A „fekete gombák” vagy „radiotrofikus gombafajok” közül néhányan melaninnal vannak felfegyverezve - ugyanazzal a pigmenttel, ami  az emberi bőrben is megtalálható, és segít megvédeni azt az ultraibolya sugárzástól.

A pigment a gombákban lehetővé teszi a gamma-sugárzás kémiai energiává való átalakítását a növekedés érdekében, és valószínűleg segít megvédeni szöveteiket a káros sugárzástól is.

"Számos kereskedelmi nukleáris reaktorban a radioaktív víz szennyeződik melanózisos szervezetekkel (fekete pigmentációval). Senki sem tudja, mi a fenét csinálnak ott"

- mondta Arturo Casadevall a New York-i Albert Einstein Orvostudományi Főiskola mikrobiológusa a Scientific American-nak, még 2007-ben.

Casadevall és csapatának kutatásai azt találták, hogy a Csernobilban felfedezett sugárzásevő gombák - mint például a Cladosporium sphaerospermum, a Cryptococcus neoformans és a Wangiella dermatitis -  képesek ellenállni a természetes háttérsugárzást 500-szorosan meghaladó ionizáló sugárzásnak is.

Ezenkívül valószínűleg sokkal gyorsabban növekednek a sugárzás jelenlétében. Más tanulmányok  megfigyelték, hogy a gombák miként irányítják spóráikat és hipájukat a sugárzás forrása felé, mintha csak táplálékhoz jutnának onnan.

„A baleset után, a gombák voltak az első élőlények, melyek felbukkantak, és a tudósok elképedve kutatták, hogyan tudnak boldogulni ilyen mostoha környezetben” nyilatkozta Kasthuri Venkateswaran, a NASA Jet Propulsion Laboratory vezető kutatója, aki szorosan tanulmányozta a gombákat 2016-ban.

"A baleset helyén összegyűjtött gomba-mintákban több melanin volt, mint a lezárt zónán kívülről gyűjtött gombákban" - tette hozzá.

"Ez azt jelenti, hogy a gombák alkalmazkodtak a sugárzás szintjéhez, és 20 százalékukról kimutatták, hogy radiotrofikusak - vagyis a sugárzás felé nőttek, egyszerűen imádták."

A fekete gombák mindemellett világ(űr)utazók is. 2016-ban, nyolc Csernobilban összegyűjtött gombafaj  utazott a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetére a SpaceX rakétán. A küldetés során azt remélték megérteni, hogyan képesek a fekete gombák elviselni a hihetetlen sugárzási szintet.

A sugárzás jelenlétében virágzó gombakultúrák kilátása felveti annak gondolatát is, hogy az űrhajósok számára táplálékforrásként használják őket a hosszú űrrepülések során, vagy más bolygók gyarmatosításakor.

(Forrás: IFLScience Képek: Pikrepo, Wikimedia)