A művészet megértése, a megértés művészete

Legyen szó képzőművészetről, táncról vagy zenéről, egy műalkotást sem ragadhatunk ki a születését meghatározó szocio-kulturális környezetből, ami az alkotó-befogadó folyamatot egyaránt befolyásolja. Ellenben ahányan vagyunk, annyiféleképp láthatjuk a világot, érzékelhetjük a valóságot. A valóság pedig gyakran korántsem olyan, amilyennek látjuk. A művészet mindemellett nemcsak ábrázol, de ki is fejez, és megpróbálja ábrázolni az általunk külsőleg és belsőleg látott képet. Egy festmény például kifejezheti egyrészt a művész világról alkotott gondolatait, véleményét, akárcsak az érzéseket, melyeket gondolatai kiváltottak az őt ért külső-belső élmények hatására. Lényeg a lényeg, a művészet befogadása, megértése meglehetősen összetett folyamat, hiszen ahogy Paul Klee, svájci festő fogalmazott:

„A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.”

A robotok térnyerése már elkezdődött

Filozófia ide vagy oda, az MI az elmúlt évek során lassan, de biztosan teret nyert magának a művészvilágban is; a Trónok harca hatodik kötetét például Zack Thoutt programozó algoritmusának köszönhetjük, vagy ott van a barbadosi származású táncművész-koreográfus, Valencia James, aki csapatával karöltve kifejlesztett egy mozdulatokat generáló intelligens szoftvert, melynek segítségével duettet alkothatnak valódi és virtuális táncosok. Tavaly nyáron pedig megnyílt a humanoid robot, Ai-Da első kiállítása az Oxford Egyetemen. A gép beépített kamerákkal rendelkezik, karjait algoritmus irányítja, melyekkel festményeket, szobrokat készít. Ez egyrészről egészen elképesztő, másrészt azért felvet bizonyos kérdéseket:

Vajon tényleg lehetséges, hogy egy gép egyszerre legyen alkotó partner és inspirációforrás? Művészetnek nevezhetünk egy mesterséges intelligencia által generált képet, zenét vagy adott esetben szöveget? Ha igen, akkor kit tekinthetünk tényleges alkotónak? Az MI-t, vagy aki mögötte áll?

Mindenekelőtt érdemes megemlíteni a három fő csoportot, amelyekre feloszthatjuk a mesterséges intelligenciát: az első, az ANI (Artificial Narrow Intelligence, szűk mesterséges intelligencia) egy adott témakörre specializálódott algoritmusokat takarja, melyek mindig az éppen előttük lévő feladatra koncentrálnak. Ilyen a sakkprogram, az arcfelismerés, vagy akár a gépi beszéd. Ide tartozik a jelenleg létező mesterséges intelligencia alapú megoldások többsége. Az AGI (Artificial General Intelligence) algoritmusai már megegyeznek a természetes intelligencia szintjével, erre gondolunk legtöbben az MI szó hallatán, noha ez jelenleg még nem létező dolog. Az ilyen algoritmusok jól alkalmazkodnak a változó körülményekhez, valamint képesek a természetes emberi intelligenciához hasonló döntéshozatalra.

Míg a harmadik típus, az ASI (Artificial Superintelligence), azaz a szuperintelligencia, ami fényévekkel túlszárnyalja az emberi tudás kapacitását, és amire sokan alighanem félelemmel gondolunk, hiszen nem túl fényes jövőképet vetít elénk a gépek hatalomátvételéről.

De ne fessük az ördögöt a falra, hiszen ahogy Ai-Da kapcsán láthattuk, a mesterséges intelligencia inkább megmutatja, hogy jelenleg mire képesek az algoritmusok a művészetekben. Ezen kívül a jövőben számos eddig elképzelhetetlennek tartott művészeti ág kialakulhat, melyek merőben új élményt jelentenek a közönségnek. Ott van például a DeepDream vagy a NeuralStyleTransfer, ami átformálja az eredeti fotót előzetesen betáplált képek alapján.

Inkább társ, mint ellenfél

Dr. Mérő László matematikus, pszichológus szerint elvileg nevezhetjük művészetnek amit a mesterséges intelligencia generál, ám szerinte félelmeink nagy része alaptalan, merthogy ezidáig nincs sem elméleti, sem technikai alapja annak, hogy a gépek ellenünk forduljanak.

"A mesterséges intelligencia már most is generál olyan szerzeményeket, amiket a szakértők is nehezen különböztetnek meg az eredetitől. Idővel pedig úgy gondolom beindulhat egy verseny, miszerint tud-e az élő művész olyasmit produkálni, amit a mesterséges intelligencia egyelőre nem. Ettől függetlenül valószínűleg a jövőben is emberi művészekkel szórakoztatjuk magunkat, ahogy a művészetet is ők alkotják."

A professzor hozzátette: bár szerinte a mesterséges intelligencia hatalmas lehetőségeket rejt, művészetekre gyakorolt hatása mégis inkább afféle segítőtárs lehet, mintsem valódi művész. Hiszen utóbbinak mondanivalója van egy festménnyel, míg a gép csupán utánoz. Arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy az emberek jobban megkülönböztethessék az eredeti alkotásokat a hamisítványoktól.

Írta: A mesterséges intelligencia

"Az olvasó születésének ára a Szerző halála." - Az idézet Roland Barthes-től származik (1967), aki akkoriban nyilván metaforikusan értette mindezt, ám a nem is annyira távoli jövőben, ahogy a mesterséges intelligencia egyre nagyobb teret nyer magának, a metafora egyszeriben valósággá válhat. Bár az MI egyelőre képtelen nagy értékű irodalmi alkotást írni, Nadira Azermai a ScriptBook nevű cég tulajdonosa szerint

"Öt éven belül a mesterséges intelligencia által generált forgatókönyvek jobbak lehetnek az emberi produktumoknál."

Tény és való, az elmúlt években már felröppentek hírek egyre jobb álhírgenerátorokról, amik algoritmusok segítségével képesek természetesnek tűnő szöveget gyártani. És itt vissza is kanyarodhatunk Dr. Mérő László szavaihoz, miszerint az MI tanulás útján dolgozik: ha elegendő hírt, vagy éppen könyvet mutatunk neki, akkor tanulmányozásukkal előbb-utóbb új szövegkombinációt alkot, ám a módszerből -legalábbis most még- hiányzik az emberi érzelmek széles skálája, na és persze a kreativitás, melyekből a regény, és voltaképp bármilyen alkotás megszülethet.

(Fotó: Needpix)