Újabb tévhit ment a levesbe: nagyon is a ruha teszi az embert

2019 / 12 / 18 / Perei Dóra
Újabb tévhit ment a levesbe: nagyon is a ruha teszi az embert
Manapság ruháink és különféle elektromos kütyüink jóval többek pusztán praktikus eszközöknél, sokkal inkább önkifejezésünk fontos részei. Vagyis mint ilyenek, sokat elárulnak társadalomban betöltött helyünkről, személyiségünkről, rátermettségünkről.

Utóbbi kérdéskört vizsgálták a Princeton Egyetem munkatársai, elemzéseiket pedig a Nature Human Behavior című szaklapban publikálták. Eredményeik szerint a társadalom ruházatunk alapján a másodperc tört része alatt véleményt alkot szakmai hozzáértésünkről. A kialakult első benyomást ráadásul később nagyon nehéz megváltoztatni.

Tanulmányuk során Eldar Shafir viselkedéskutató és munkatársai sokat sejtető fényképeket vetítettek az alanyoknak, melyeken mindössze részleges profilok, valamint felsőruházatok egy része látszódott. A résztvevők ezt követően különféle utasításokat kaptak, majd megkérték őket, szakmai kompetenciáik alapján értékeljék a fotókon látható személyeket. A kísérlet ezen szakaszában Shafirék nem fűztek semmilyen további magyarázatot a képekhez, mindössze annyit kértek, hogy minősítsék a modelleket egy egytől kilencig terjedő skálán. Hogy elkerüljék az extrém mértékű különbségeket, a kutatók kontrollcsoport segítségével tesztelték a próbafelvételeket, megfigyeléseiknél pedig csak olyan képeket használtak, melyek egy részén vagyonosabb, míg másik felén szegényesebb ruházat lapult a részleges profilok alatt. Az alanyokat három csoportba osztották, és külön-külön megmutatták nekik a képeket.

A kutatók egy alkalommal megengedték, hogy egy-egy felvételen akár egy másodpercig is elidőzzenek, ám a leggyorsabb döntésre kényszerített csoportban mindössze százharminc milliszekundumnyi időt hagytak. Ami jóformán ahhoz is kevés, hogy érzékelhessük, egyáltalán mit láttunk – magyarázta Shafir.

Hozzátette, hogy a fotók szereplőinek tulajdonított szakértelem megítélésében időtől függetlenül alig mutatkozott különbség a csoportok között.

Minél drágább, annál jobb

A kísérletet több ízben megismételték: egyszer például az alkalmi viseletnek abszolút nem adtak teret, helyette lezser ruhadarabok viselőit mutatták a résztvevőknek. Egy másik alkalommal pedig a kísérletvezetők extra információkat is megosztottak a modellek foglalkozásáról, fizetéséről, hogy ezzel is az outfit mellőzésére ösztönözzék az alanyokat. Alkalmanként még pénzt is ajánlottak azoknak, akik ugyanúgy értékelték a ruházathoz kapcsolódó arcokat, mint azok, akik csak az arcot látták és a ruhát nem.

Végül a teszt utolsó fázisában két-két kép közül kellett a résztvevőknek eldönteniük, melyik felvételen látható személyt tartják magasabb beosztásúnak. Meglepő vagy sem, de a megkérdezettek rendre azokat tartották kompetensebbnek, akik ruházatukból ítélve jómódúnak tűntek. Értékítéletük ráadásul a másodperc tört része alatt megszületett, változás viszont akkor sem történt, ha huzamosabb ideig tanulmányozhatták a képeket.

A kód neve: sztereotípia?

Mint már említettük, öltözködésünkkel akarva-akaratlanul jeleket küldünk környezetünknek elsősorban arról, hogyan viselkedjenek velünk. A miértre talán a sztereotipizálás jelensége adhat választ: emberi mivoltunkból adódóan hajlamosak vagyunk gyorsan és felületesen értékelni adott szituációkat vagy embereket, majd olyan 'kis dobozokba pakolni' őket, amiket már jól ismerünk, értünk és kezelünk. Sarkalatosan fogalmazva ez így sokkal kényelemesebb, noha mindez széles körű általánosításokhoz vezethet. Aldert Vrij, Wearing Black Clothes: The Impact of Offenders’ and Suspects’ Clothing on Impression Formation című értekezésében tökéletes példával illusztrálja a fentieket:

Ha meglátunk egy vékony, szőke, miniszoknyát és magassarkút viselő nőt egy Mercedes-ben, valamiért kapásból úgy véljük, betéve tudjuk egész élettörténetét. Vagy vegyünk egy öltönyös, aktatáskát cipelő úriembert, aki az orrunk előtt sétál be egy épületbe. Aligha feltételeznénk róla, hogy ő a postás.

A szerző könyvében érdekességképp arra is kitér, hogy egy tanulmány során már az is bebizonyosodott, hogy a feketét viselőket inkább titulálják agresszívnak a világos árnyalatokkal szemben. Vagyis ismételten visszakanyarodtunk a sztereotípiákhoz.

Azzá válhatunk, amit viselünk?

Öltözékünk nemcsak azt befolyásolhatja, hogyan látnak minket mások, de saját önértékelésünkben is kiemelt szerepe van: Michael R. Solomon pszichológus úgy véli, hogy bizonyos ruhadarabok, például a szuperhős logóval jelzett felsők megváltoztathatják gondolkodásmódunkat, egyúttal lehetővé teszik számunkra, hogy könnyebben azonosuljunk ismeretlen szerepkörökkel. Karen Pine egyetemi professzor tett is erre egy kísérletet, és megkérte nebulóit, hogy Supermanes pólóban jelenjenek meg a következő óráján. A professzor kíváncsi volt, vajon a szuperhős öltözet tudattalanul hat-e a diákok gondolkodására.

Feltételezése bejött, a szimbólumos pólót viselő diákok népszerűbbnek, sőt fizikailag erősebbnek látták magukat egyszerű felsőt viselő társaiknál.

Pine tanulmánya szorosan összefügg a szimbolikus interakcionizmus elméletével, amikor is olyan tárgyakat (vagy ruhadarabokat) gyűjtünk magunk köré, amik konkrét szerepre utalnak, mert ezáltal identitásunk interakcióba lép velük. Tudattalanul pedig kisvártatva úgy viselkedhetünk, ahogy magunk is elvárnánk a hasonlóan öltözködő emberektől.

Ez egyúttal magyarázatot adhat a jelmezek iránti kulturális érdeklődésünkre, hiszen a beöltözős alkalmak mind-mind lehetőséggel kecsegtetnek, hogy átmenetileg új személyiségjegyekkel ruházzuk fel magunkat. Innen nézve, ha mondjuk 'hozzáöltözünk' álmaink munkájához, azzal vagy megszerezhetjük az állást, vagy, amennyiben már a miénk, fokozhatjuk teljesítményünket. Itt jön a képbe egy hatalmas de.

Valahányszor elbizonytalanodunk szerepünk betöltésére való képességünket illetően,  hajlamosak lehetünk öltözködéssel palástolni saját bizonytalanságukat. Ezzel viszont csak elmaszkírozzuk a valóságot, de valójában nem leszünk szakmailag felkészültebbek.

Klasszikus eset, amikor az egyébként szerényebb körülmények között élők markát nagyobb pénzösszeg üti, és drága, márkás ruhákat vásárolnak vagyoni helyzetük megcsillogtatására. Míg a jómódban élők ezt nem feltétlenül tartják fontosnak.  Pszichológusok hasonló eredményre jutottak egy üzleti iskola diákjainak körében végzett vizsgálatban: a kevesebb kitörési lehetőséggel megáldott tanulók nagyobb valószínűséggel próbálták a sikeres üzletember látszatát kelteni drága órákkal, öltönyökkel jobban teljesítő diákokhoz képest.

(Fotó: Pixabay)


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Autót vennél mostanában? Nézz bele a PLAYER AUTÓTESZT ROVATÁBA!
Minden friss és izgalmas autót kipróbálunk, amit csak tudunk, legyen az dízel vagy elektromos, olcsó vagy luxus, kétszemélyes vagy kisbusz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.