A paradicsom Közép-Amerikából származó zöldségféle (botanikailag gyümölcs), neve az azték náhuatl szóból: „tomatl” származik, ami körülbelül dagadó gyümölcs-öt jelent. Az aztékok szívesen fogyasztották, de az európai udvarokban, miután Cortez vagy Colombus bemutatta az első példányokat, elsősorban díszítő funkciót töltött be az asztalokon és kertekben. Már a középkorban igen rossz hírnévre sikerült szert tennie egy félreértés miatt, a 16. századi olasz orvos és természettudós, Pietro Andrea Mattioli nemcsak mérgezőnek, hanem egyenesen a lelkek megrontójának bélyegezte az ártatlan zöldséget. A félreértés kiindulópontja a botanikai besorolás volt, mivel az Ó-Testamentumban a héber „dudaim”-ként („szerelem almája”) említett, afrodiziákumnak tartott mandragóra, egyúttal a mérgező nadragulya és beléndek közeli rokona, a családi kapcsolat a paradicsomra is rossz fényt vetett. 

1537-ben John Gerard által írt Herball-ban további téves információk láttak napvilágot, Gerard szerint a zöldség egy kémiai vegyület, a tomatein tartalma miatt mérgező hatású. Az éretlen paradicsom valóban tartalmaz tomateint, azonban olyan alacsony koncentrációban, hogy senkire nem jelent veszélyt. 

De az igazi csapás csak a 18. század végén érkezett. Ekkoriban a tehetősebb családok óntányérokból étkeztek, melyek magas ólomtartalma a paradicsom savainak hatására kioldódott, számos megbetegedést okozva. A balhét megint csak az ártatlan zöldség vitte el, ekkor ragadt rá csúfneve: a „mérgező alma”, az orvosok pedig évtizedekig óva intették az embereket a fogyasztásától, immár a vakbélgyulladás és gyomorrák kialakulását is neki tulajdonítva.

Ebben a kritikus időben lépett színre hősünk, Robert Gibbon Johnson ezredes, hogy bátor tettével eloszlassa a félreértéseket és megnyissa az amerikai konyhák ajtóit a meghurcolt paradicsom előtt.

Robert Gibbon Johnson, történész és a hortikultúra szakértője, a salemi közösség elismert tagja, 1808-ban hozta haza Észak-Amerikába az első palántáit majd versenyt hirdetett, a legnagyobb zöldséget termesztőnek éves díjat felajánlva, azonban a jelentkezők elmaradtak. Így Johnson, megelégelve az alaptalan félelmeket, drasztikus módszerhez folyamodott, 1820-ban kiállt a salemi bíróság épülete elé és hozzákezdett egy kosár paradicsom elfogyasztásához. Az elhűlt tömeg rettegve várta a drámai véget, azonban Johnsonnak, meglepő módon, semmi baja nem történt. A gyanúsítottat végre felmenthették a vádak alól és a paradicsom, elnyerve a salemiek, majd egész Amerika bizalmát, megkezdhette dicsőséges útját mai népszerű gasztronómiai státusza felé. 

Hogy a per tényleg így játszódott e le, nem tudhatjuk biztosan, de Salem-ben az 1980-as években rendszeresen megtartották a Robert Gibbon Johnson napot, korhű jelmezekben rekonstruálva a történetet. Egy pedig biztos, ma már amerikaiak milliói fullaszthatják bátran ketchup-be az ebédjüket nap-mint nap, hálát adva a paradicsom megmentőjének.   

(Forrás: https://www.thevintagenews.com/2019/02/23/tomato/

https://www.historychannel.com.au/articles/belief-that-the-tomato-is-poisonous-is-disproven/ )