A sarki fény is közrejátszhatott a Titanic-katasztrófában
2020 / 10 / 02 / perei.dora
A sarki fény is közrejátszhatott a Titanic-katasztrófában
A világ talán legismertebb hajókatasztrófája 1912. április tizenötödikén történt, amikor is az RMS Titanic óceánjáró jéghegynek ütközött, majd örökre elsüllyedt. Történetét azóta sokan, sokféleképpen feldolgozták, ám a kutatók még napjainkban, több mint egy évszázaddal a tragédiát követően is a kirakós újabb darabjaira bukkanhatnak. Akárcsak most.

A legújabb fejlemény az északi fényhez kapcsolódik, a Live Science beszámolója szerint ugyanis ugyanaz a mágneses vihar, amely aznap sarki fényt produkált az Atlanti-óceán északi vize fölött, a Titanic elsüllyedésének helyszínén, a jármű berendezéseinek meghibásodásához vezethetett, ami végül a vesztét okozta. Mila Zinkova, a Weather nevű szaklapban publikált dokumentációjában részletesen kifejti elméletét, miszerint a túlélők és a szemtanúk aznap este valóban látták a sarki fényt a sötéten világító égbolton. James Bisset, a Titanic vészhívásaira válaszoló RMS Carpathia hajó másodtisztje, naplójában azt írta, hogy ugyan

a Hold nem látszódott, az aurora borealis mégis holdvilágként csillogott az északi horizont felett.

Zinkova nem állítja, hogy a fények önmagában ütközéshez vezettek volna, ellenben az azt előidéző geomágneses vihar közrejátszhatott benne - írja a Space.com. Az északi fény ugyanis a napszemcsék és a Föld atmoszférájában lévő gázmolekulák ütközésének és kölcsönhatásának eredményeképp alakul ki. Az élénk fény pedig azon napvihar eredménye, amely nagy energiát bocsájt ki a Nap felszínéről. Amellett, hogy hatására színes fények bukkannak fel az égen, a napviharok a Föld mágneses berendezéseit is megzavarhatják. Az iránytűk például kimondottan érzékenyek a nap elektromágneses impulzusaira: Zinkova szerint

a viharnak elég lett volna mindössze fél fokkal elmozdítania a hajó iránytűjét, hogy a biztonságos irányból a jéghegy felé mozdítsa.

A rádiójeleket szintén befolyásolhatja a nap aktivitása, mindez pedig megmagyarázná, hogy a La Provence hajó közelsége ellenére egyszer sem fogadta a Titanic vészhívását. A szintén közeli SS Mount Temple pedig ugyan felvette, de válaszuk nem jutott el a Titanichoz. Kezdetben egy csapat amatőr rádiórajongót hibáztatták a rádióhullámok megzavarásáért, a mostani tanulmány viszont azt állítja, hogy az elektromágneses hullámok nagyobb szerepet játszhattak az interferenciában. Ha egy napvihar valóban akadályozta a hajófelszerelés működését aznap éjjel, akkor csak egy dolog vezethetett a Titanic elsüllyedéséhez. Méghozzá egy számos tényezőből álló mix - beleértve a tenger állapotát, a hajó kialakítását és a figyelmen kívül hagyott figyelmeztetéseket -, amelyek együttesen végleg megpecsételték a Titanic sorsát.

(Fotó: Unsplash/Landon_Arnold)

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!


Rakéta az Instagramon is!
Kövesd be, később jól jársz majd!
Először vagy itt? Ez itt a Rakéta!
Olvasd el főszerkesztőnk beköszönőjét, mire számíthatsz tőlünk!
Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.