Japánban, az egykori Higashi-Fuji autógyár helyén az elmúlt években nagyszabású építkezés folyt, aminek első fázisát már az idei év elején befejezték, így az első száz lakó nemsokára be is költözhet különleges otthonába. A Toyota által megálmodott Woven City városa tényleg egyedülállónak ígérkezik, mivel az itt élők már pusztán a hétköznapi tevékenységeikkel is fontos feladatot teljesítenek: adatot termelnek, amelyet a Toyota és partnereik a technológiáik fejlesztésére fordítanak majd. A Toyota az élő laboratórium koncepcióját 2020-ban mutatta be először, majd évről évre egyre széleskörűbb bepillantást engedett a leendő város működésének mikéntjébe, most pedig azt is felfedték, hogyan zajlik majd konkrétan az élet a lakásokban és utcákon.

A kép nem annyira megnyugtató,

bár tény, hogy a manapság tervezett jövővárosoknak általában szerves részét képezi a folyamatos adatgyűjtés, sőt, aki okosotthon-rendszert használ a lakásában az is vállalja az állandó monitorozást (és az esetleges adatbiztonsági problémákat), de Woven City-ben új szintre emelik a megfigyelést, és az adatokat a partnercégekkel is megosztják.

Hogy néz ki egy átlagos nap a Toyota településén? Először is, a lakók és a látogatók nem sétálhatnak csak úgy be a városba, regisztráliuk kell magukat a rendszerben, fel kell tölteniük egy fotót magukról, ami a biometrikus azonosításhoz szükséges, látogatás esetén meg kell adni a látogatás pontos időpontját, és csak egy arcfelismerő-rendszerrel ellátott kapun át juthatnak be Woven City belsejébe. Ha már sikerült bejutni, akkor sem szabad a bejárás bárhova, a különböző céllal érkezők különféle engedélyeket kapnak: az üzleti céllal idelátogatók például nem léphetnek be a lakóépületekbe. Az arcfelismerő-rendszerek ezt a szűrést gyorsan és hatékonyan végzik, és a megoldás nem csak kényelmes lehet az embereknek, hanem a biztonságot is növeli, de egyúttal egyértelmű teszi azt is, hogy ebben a városban mindenkinek minden lépésével tisztában vannak az üzemeltetésért felelősök.

A közlekedés az utcán elektromos és hidrogénes járművekkel zajlik, első körben főként e-Palette kisbuszokkal, amelyek önvezető üzemmódban szállítják az utasokat, és a látogatók előre ki is bérelhetik őket. A járművek egyedi módon kommunikálnak az utcai jelzőlámpákkal: folyamatosan küldik a sebességi adataikat a közlekedési rendszer úgynevezett “zöld jelzés kérelmező” szerverének, ami a megfelelő pillanatban zöldre váltja a lámpát, így a jármű megállás vagy akár lassítás nélkül haladhat tovább. Ezt egy forgalmasabb nagyvárosban nehezen lehetne hatékonyan megvalósítani, de az eleinte még kis forgalmú Woven City tökéletes terepet nyújt a tesztelésre, és a rendszer fejlesztésére is. A cél utópisztikus: egy teljesen balesetmentes közlekedési rendszer kialakítása.

A lakók, akik itt élik mindennapjaikat, a lakásaikban sem lesznek teljesen magukra hagyva, tekintve, hogy az okosotthon-eszközökkel felszerelt lakásokban szintén a hétköznapok részét képezi az adatgyűjtés. A lakóparkokban természetesen senkinek sem kell a kulcsival bajlódnia, hanem az arcával nyithatja az ajtót, majd odabent egyetlen panelről, illetve az okostelefonjáról vezérelheti a teljes infrastruktúrát, a légkonditól kezdve a világításig.

A fogyasztási adatok állandóan láthatóak, ami tudatosabb energiafelhasználást tesz lehetővé,

de az információk nem maradnak zárt ajtók mögött: a WbyT (a várost fejlesztő Woven by Toyota) munkatársai hozzáférhetnek és elemezhetik őket, beleértve például a berendezések ki-,bekapcsolásának gyakoriságát, emellett a harmadik feleknek, az úgynevezett Befektetőknek (Investors) is kiadják az adatokat. A lakók beleegyezésével.

Az adatgyűjtés itt még nem ér véget, a Befektetők között helyet kapó öt vállalat (amelyek száma később növekedik) minden szituációban vizsgálja a lakókat, többek között evés vagy ivás közben is. Az UCC Japan például egy kávézót üzemeltet majd, ahol a kávéfogyasztásnak az emberekre gyakorolt hatását elemzik: hogyan módosítja a koffein az arckifejezéseket, a beszélgetések időtartamát, vagy a beszélők hangererejét. A cég laboratóriumi körülmények között már végzett hasonló kísérleteket, de itt való életbeli szituációkban is kipróbálhatják a módszert, és igazolhatják vagy ellenőrizhetik a korábbi eredményeket.

Egy másik cég, a Nissin Food Products előre elkészített menüket bocsát majd a városlakók rendelkezésére, akik közül a rendszeresen az ő termékeiket fogyasztókat szemmel tartják, és megfigyelik, hogyan befolyásolja a mentális/fizikai állapotukat és viselkedésüket az étel. A Nissin ugyanis nem akármilyen élelmiszereket tesz az asztalra, az általuk fejlesztett Optimized Nutri-Dense Meals elnevezésű termékek (pontosabban az erre az elvre alapozott KANZEN MEAL termékek) a fogyasztók korát, nemét és életmódját figyelembe véve készített, az egészséges tápanyagokat optimális arányban tartalmazó menük, amelyekkel a Nissin úgy igyekszik az emberek egészségét elősegíteni, hogy azoknak közben ne kelljen semmiről lemondaniuk, vagyis “annyit ehessenek és akkor, amikor csak akarnak”, fogyókúra nélkül, mégis egészségesek és boldogok legyenek.

A város lakói, akiket Weavereknek neveznek és a Befektetők tehát szoros együttműködésben működtetik majd a helyet, az adatgyűjtés mindennapos lesz, és a megfigyelés alól a gyerekek sem maradnak ki, akiket speciális iskolában oktatnak, ahol a Montessori-módszerrel tanítanak. A Z-kai Group által működtetett intézményben a cél az oktatás fejlesztése az adatok felhasználása révén, ezzel összhangban pedig mesterséges intelligencia segítségével elemzik a videós felvételeket a gyerekek aktivitásáról. Ha mindez disztópikusan is hangzik, azért ne felejtsük el, hogy Woven City egy kísérleti város, ahol a lakók pontosan tudják, milyen életet élnek majd a helyen. A Toyota sosem csinált titkot belőle, hogy a várost egy olyan telephelynek szánja, ahol a legújabb technológiákat tesztelik, és az itt gyűjtött adatok kulcsfontosságú részét képezik a munkának,

tehát tulajdonképpen a város létének alapja az adatgyűjtés.

A Toyota terve éppen a disztópia ellentétének megalapozása: egy jól működő, az emberek számára kényelmet és boldogságot hozó technológiai infrastruktúra kialakítása, és ezt csak az állandó visszajelzések alapján tudják megvalósítani. Woven City, Akio Toyodának, a Toyota elnökének elmondása szerint egy örökké befejezetlen város lesz, és a jövő mobilitásának tesztpályája. Lakói első és második körben a Toyota és a WbyT munkatársai és a családjaik lesznek, később 2000 fősre bővülhet majd a közösség.

A Weavereken és a Befektetőkön kívül Tudósítók is segítik az itt zajló tesztelést, az ő szerepük az esetlegesen felfedezett sérülékenységek jelentése lesz a cég felé, vagyis ők fedik fel a potenciális hibákat a rendszerben, amelyek a termékek és a lakók számára biztonsági kockázatot jelenthetnek.

(Fotó: Toyota)

A Toyota városában emberekkel kísérleteznek, de pozitív értelemben Már épül a város, ahol a Toyota szerint az emberek boldogsága lesz az elsődleges szempont.