Az aminosavaknak, a fehérjék építőköveinek létrejöttéhez nincs szükség összetett alapanyagokra összetevőkre vagy nagy energiára. A Nature Astronomy beszámolója szerint a kutatók igyekeztek reprodukálni az űr mélyén megtalálható körülményeket az aminosavak előállítása során.
A glicint korábban megtalálták már üstökösökben is, és a kutatók kíváncsiak voltak arra, hogyan alakulhatott ki. A jelenleg elfogadott elképzelés szerint egy csillag ultraibolya fénye biztosítja a molekuláris reakcióhoz szükséges energiát.
Az új kutatás kimutatta, hogy még erre sincs szükség.
Az aminosav-prekurzorként ismert metil-amin és glicin olyan körülmények között és anyagokból is kialakulhat melyek a nagy molekuláris felhőkre jellemzőek. Az ultraibolya fény nem szigorú követelmény, de a vízmolekulák kulcsfontosságúnak tűnnek.
"A sötét kémia olyan kémiai anyagokra utal, melyek beérkező energiasugárzás igénye nélkül is működnek. A laboratóriumban képesek voltunk a sötét csillagközi felhők körülményeit szimulálni, ahol a hideg porszemcséket vékony jégréteg borítja, majd a becsapódó atomok útján indulnak meg a reakciók, a prekurzor alapanyagok széttöredeznek és reaktív, közvetítő, intermedierek segítik az újrakombinálódást, az új anyagok létrejöttét” - magyarázta el Dr. Sergio Ioppolo, a Queen Mary University of London tudósa és a kutatásból született tanulmány vezető szerzője nyilatkozatában.
A kutatók megmérték az egy nap alatt termelődő glicin mennyiségét, és ezt a mennyiséget extrapolálták, hogy megbecsülhessék, mi történhet és mennyi idő alatt, a csillagközi térben. Az eredmények megmutatták, hogy bár a molekuláris felhőkben évmilliókba telhet, amíg egy kis mennyiségű glicin képződik, de a dolog megtörténhet és a molekulák eljuthatnak az üstökösökkel, aszteroidákkal a bolygókra is.
"E munka fontos következtetése az, hogy az élet építőköveinek tekintett molekulák már egy olyan szakaszban kialakulnak, amely jóval megelőzi a csillag- és a bolygóképződést" - mondta Harold Linnartz, a Leideni Obszervatórium Asztrofizikai Laboratóriumának igazgatója.
"A glicin ilyen korai képződése a csillagképző régiók evolúciójában azt jelenti, hogy ez az aminosav mindenütt létrejöhet a világűrben, és jégbe fagyva megőrződik, mielőtt bekerülne az üstökösökbe és a planetezimálokon keresztül a bolygókba is. A planetezimálok a Naprendszer keletkezésének idejéből változatlanul megmaradt kisebb testek, melyek egymással összeütközve hozták létre a nagybolygókat.
A jelen kutatás összegzése szerint a kutatók úgy gondolják, hogy a glicin más fontos szerves molekulák előfutára lehet. Lehetséges, hogy más aminosavak is kialakulhatnak a sötét kémia révén a csillagközi felhőkben. Ennek a felfedezésnek igen fontos következményei lehetnek, amennyiben bizonyítottnak vesszük, hogy az élet építőkövei sokkal szélesebb körben és alakban terjedhettek el a kozmoszban, mielőtt még egyetlen bolygó is kialakulhatott volna, megfelelő környezetet hozva létre a számukra élő szervezetekké történő fejlődésre.
Pánspermia (görög szó, jelentése: az összes/mindegyik sperma, mag) egy olyan hipotézis, miszerint az élet „magjai” mindenhol jelen vannak az Univerzumban és a földi élet is ilyen magvakból jöhetett létre, valamint ugyanígy más lakható bolygók is megtermékenyülhettek. Az elmélet gyakran jelenik meg sci-fi történetekben. A szót gyakran használják az exogenezis (görög szó, jelentése: külső származás) hipotézis szinonimájaként, mely csupán annyit feltételez, hogy az élet máshonnan érkezett a Földre, ám nem próbálja megbecsülni az élet előfordulási gyakoriságát a kozmoszban. A keveredés oka, hogy a pánspermia kifejezés sokkal elterjedtebb.
Pánspermia elmélet
Ez a felfedezés gyakorlatilag bizonyítékkal szolgálhat a Pánspermia elméletre, és ara, hogy az élet az Univerzumból érkezett a Földre, még azelőtt, hogy a bolygó elnyerte volna végleges formáját.
(Forrás: ScienceAlert, Wikipédia Kép: NASA)