William Rees, a British Columbia Egyetem populáció-ökológusa szerint a Föld teherbíró képessége korlátozott, amit állatpopuláció-vizsgálatokkal már korábban is tanulmányoztak. Ezek a tanulmányok, mint például John B. Calhoun etológus patkánykísérletei, azt mutatják be, hogy amikor az állatok korlátok nélkül szaporodnak, a korlátozott hely és erőforrások miatt végül a populáció korrekciójával kell szembenézniük.

Rees szerint ennek a túlnépesedés okozta terhelésnek a jelei már most is nyilvánvalóak – emelkedő hőmérséklet, fogyatkozó fosszilis tüzelőanyagok és megzavart természeti ciklusok. A tudós szerint mindez az emberiség jövőbeni népességszám-korrekciójával járhat a század végére olyan tényezők miatt, mint a háború, éhínség, élőhelyek instabilitása vagy betegségek. A kutató mindezek ellenére optimista, mivel hisz az emberi intelligencia megoldó képességében.

William Rees, a British Columbia Egyetem Közösségi és Regionális Tervezési Iskolájának ökológusa arra figyelmeztet, hogy a bolygó csak bizonyos számú embert képes eltartani. Mint arra a World folyóiratban megjelent cikkében rámutat, az évek során számos modellt fejlesztettek ki, amelyek azt mutatják, hogy csak bizonyos számú állat (például patkány) élhet egy adott környezetben – és ezek alapján egy bizonyos ponton populációkorrekció következik be.

Rees John B. Calhoun etológus még 1947-ben végzett kísérleteire hivatkozik, amit kezdetben patkányokkal, majd munkássága későbbi évtizedeiben egerekkel végzett. Ezekben a kísérletekben lényegében kikapcsoltak minden, a populáció méretét korlátozó tényezőt, például a ragadozók jelenlétét, így az állatok kedvükre szaporodtak – egy gond volt csak, nem állt a rendelkezésükre több tér a kezdetinél. Emiatt aztán idővel bekövetkezett a populációk népességszámának a korrekciója – egyes esetekben egyetlen élő állat sem maradt a populációban. Calhoun híres kísérleteiről mi is írtunk részletesebben:

A "tökéletes világ" kísérlete az összes lakójának a kihalásával végződött A Universe 25 kísérlet a túlnépesedést szimulálta, aminek a végén az idillt felváltotta az erőszak, a kannibalizmus és végül a teljes pusztulás.

Rees szerint ennek a túlnépesedés miatti korrekciónak már akadnak jelei – a bolygó egyre melegebb, és a kritikus erőforrások veszélyben vannak, mint például a fosszilis tüzelőanyagok, valamint az élelmiszer és a víz elérhetősége is romlik.

Rees szerint tehát a Föld lakossága jelentős népességkorrekció felé tart – ami talán még a század vége előtt bekövetkezhet. Egy ilyen korrekció az emberi populáció drasztikus csökkenését jelentené, ami egy vagy több módon is bekövetkezhet: háború, éhínség, élőhelyek instabilitása, betegségek. Hozzáteszi viszont, hogy nekünk nagyobb az agyunk, mint a patkányoknak, ezért még megakadályozhatjuk, hogy ez bekövetkezzen. Szerinte az első lépés a problémák felismerése. Innentől kezdve pedig a tervezés és az innováció reális megoldásokat eredményezhet.

Gyorsan tegyünk hozzá azonban mindehhez pár dolgot! Először is manapság Calhoun kellemesen libabőröztető kísérleteit elég komoly kritikák érik – mint a fentebb linkelt cikkünkben írtuk:

“Bár a korabeli tudományos világ Calhoun kísérleteit nagy lelkesedéssel fogadta, az elmúlt évtizedekben többen is rámutattak annak gyengeségeire. A legnagyobb probléma, hogy a kutató egy olyan mesterséges világot hozott létre, ahol az egereknek nem volt hova menniük, ez az életszerűtlen szituáció pedig kedvezett az agresszív viselkedési mintáknak. Sok kutató kritizálta, hogy Calhoun már a kísérlet leírásánál is eltért a tudományos normáktól, és az egereket olyan kifejezéssekkel antropomorfizálta, amelyeket jellemzően az emberi társadalom leírására használunk. Ez azért jelent problémát, mert ahogy arra többen is rámutattak, az emberi társadalom több okból sem összehasonlítható az egerekével, így egy ilyen kísérletből nem is lehet messzemenő következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy hogyan viselkednének az emberek egy hasonló helyzetben. Ezt alátámasztandó Jonathan Freedman az 1970-es években több kísérletet is elvégzett diákokkal, ahol a jelentkezőket kisebb és nagyobb termekbe zárták be hosszú órákra. A pszichológus megállapította, hogy bár a terem méretétől valamint a társaság nemi összetételétől függően voltak megfigyelhető különbségek, a zsúfoltság az embereknél alapvetően nem jár negatív következményekkel. "A patkányok talán szenvednek a túlnépesedéstől, de az emberek képesek alkalmazkodni" - vonta le a tanulságot Edmund Ramdsen orvostörténész, aki szerint Calhoun kísérletei nem csak megkérdőjelezhetőek, de egyenesen veszélyesek is voltak.”

Másrészt az emberi populáció növekedésének az üteme magától is lassul: a globális népességnövekedés az 1960-as években érte el csúcspontját, és azóta lelassult. Az ENSZ Népesedési Osztálya szerint 1950-ben az átlagos születési arány 5,05 gyermek/nő volt. 2020-ban ez 2,44 gyermekre esett vissza egy nőre vetítve. Jelenleg a tudományos konszenzus az, hogy a világ népessége valamivel később, de még ebben a században tetőzhet, és az Egyesült Nemzetek Népesedési Osztálya szerint a világ népessége valamikor a 2080-as években eléri a 10,4 milliárd főt, és 2100-ig ennyien is élnek majd a bolygón. (Persze minél nagyobb távra kell "jósolni", az előrejelzés is annál bizonytalanabb.)

Ráadásul mint arra a téma kapcsán írt Scientific American cikk rámutat, az egyedszám az emberek esetén nem sokat mond a globális környezeti terhelésről, ami végső soron kimeríti az erőforrásokat, hiszen például nyugaton bár fogyatkozik a népesség, egy átlagos nyugati polgár életvitele jóval nagyobb környezeti terheléssel jár, mint egy szegényebb ország lakójáé.

Az persze kérdéses, hogy a Föld hány embert képes eltartani: 1679-ben Antoni van Leeuwenhoek tudós és a mikroszkóp feltalálója úgy vélte, hogy a bolygón 13,4 milliárd ember is elélhet. Persze Leeuwenhoek számításai némileg egyszerűbb alapokon nyugodtak, és a 17. században nem is pörgött úgy az ipar, mint manapság. Azonban a bizonytalanságot épp ez okozza: lehet ugyanis, hogy tényleg van egy felső határa annak, hogy a Föld hány embert tud eltartani, de nem ismerjük pontosan, hogy mi ez a szám. Mindez ugyanis attól függ, hogy miként termelünk, fogyasztunk és hogyan kezeljük az erőforrásainkat.

Mint Joel E. Cohen, a Rockefeller Egyetem és a New York-i Columbia Egyetem Népességi Laboratóriumának vezetője fogalmazott: ha azt szeretnénk befolyásolni, hogy a Földön mennyi ember élhessen, akkor azt kell eldöntenünk, hogy "hány ember szeretne négykerekű és hány pedig négylábú jaguárt”.

(Kép: Pixabay/Dimhou)