Ez utóbbi lépés azt jelenti, hogy az egyik legnagyobb idei sikerfilmet előbb láthatjuk Budapesten, mint Los Angelesben. Nálunk augusztus 26-án, az USA-ban szeptember 3-án tűzik műsorra Nolan várva-várt thrillerét a tervek szerint, ami természetesen a járványhelyzet függvényében még alakulhat.

Két oldalt tesz ki azon filmek listája is, melyek a járvány miatt a mozik helyett streaming felületeken küzdenek egymással a nézők figyelméért.

Ebben a bizonytalan, korábbi tabukat sorra felrúgó helyzetben pedig nem csoda, ha elszabadulnak időnként az indulatok az iparág óriásai közt. Legutóbb a mozihálózatot üzemeltető AMC Theaters és a Universal Pictures filmstúdió feszült egymásnak. Mindennek oka az volt (ahogy azt megírtuk), hogy a Universal feje belengette annak lehetőségét, hogy a jövőben, tehát a járványhelyzet után is egyszerre debütálhatnak a filmek a stremaing szolgáltatóknál és a mozikban.

Magyarán elviekben a néző döntésén áll, hogy a premieres film kedvéért elcammog-e kedvenc filmszínházába, vagy inkább megnézi azt – teszem azt – a Neflixen.

Az AMC vezérigazgatója erre úgy reagált, hogy a mozik esetleges újranyitása után sem tűzik műsorra a Universal filmjeit.

Ez a csatározás ért véget a héten, amikor is a Universal Pictures és az AMC Theatres bejelentették, hogy többéves megállapodást kötöttek, hogy a stúdió a premierhez képest akár három héten belül (a debütnél 17 nappal később) is bemutathatja a filmjeit prémium VoD (video on-demand) felületeken. A megállapodás pontos pénzügyi része nem ismert, az AMC vezérigazgatója, Adam Aron, aki a fenti „háborúban” elég harciasan mondogatott oda, most kiadott egy nyilatkozatot arról, hogy a mozihálózat is részesülni fog az említett VoD-felületekből befolyó bevételekből.

A másik fontos kikötés a prémium szolgáltatás, mint kitétel. Magyarán ezek a filmek nem kerülnek be a streaming szolgáltatók (Netflix, HBO GO, Amazon Prime) könyvtáraiba (a szokásos, premier-időszakban legalábbis), hanem csak nagyobb összegért lehet őket online kikölcsönzi. Ez filmenként olyan 20 dollár (~ 5700 forint) leperkálását jelenti, ami körülbelül annyi, mint egy páros jegy a moziban. Természetesen egy családi filmnél, otthon pattogatott kukoricával és az Aldiban megvett kólával összehasonlíthatatlanul jobban jövünk ki még így is.

Az egyezség értelmében ennél olcsóbbért (tehát a 3-5 dolláros VoD áron) nem is lehet ezeket a filmeket kínálni a mozipremierhez képest három hónapig.

Magyarán a változás annyi (és ez sem elhanyagolható), hogy premieres filmeket akár nagyon korán megnézhetünk a saját otthonunkból is, de ezek drágábbak lesznek a szokásos filmbérléshez képest. Ennek értelmében elviekben előfordulhat, hogy a nagyon nagy filmeket (például a következő Jurassic Worldot) a premierhez képest három héten belül megnézhetjük a nappalinkban is, de a Variety szerint ennek kevés az esélye.

A lap úgy gondolja, hogy a hasonló blockbusterek hosszabb ideig fognak kizárólag a mozikban futni. Ugyanakkor a középkategóriás vagy annál is olcsóbb filmek (jellemzően komédiák és horrorok) kerülnek át hamarabb VoD-forgalmazásba. Ugyanakkor a Universal számára itt is adott a szabadság, hogy a moziban láthatóan jobban teljesítő, olcsóbb címek esetén is eltolja a VoD-forgalmazás kezdetét.

Mindez jelenleg csak az USA-t érinti, hogy mi lesz a forgalmazás sorsa Európában, az a következő hetekben dől majd el.

A Variety szerint ez a megállapodás hatással lesz az egész iparra, mivel a többi stúdió is hasonló rugalmasságot szeretne.

Ha pedig jobban megvizsgáljuk az egyezséget, abból egyértelműen látszik, hogy a Universal jött ki jobban. Lényegében a terjesztésben olyan rugalmassághoz jutott valamennyi aprópénzért cserébe, amiről még egy éve sem álmodhatott. Innentől lényegében a stúdió dönti el, hogy egy film miként kerüljön forgalomba kizárólag annak alapján, hogy miként kereshet vele több pénzt. És ehhez immár a mozikkal sem kell egyezkednie.

Természetesen ez csak a folyamat eleje, amikor sok minden megjósolhatatlan. A videotékák megjelenése sem vitte csődbe a mozikat, sőt a direct-to-dvd film egy nem feltétlen előkelő, minőségi kategóriává vált. El lehet vitatkozni azon is, hogy fontosabb-e a közönség választási lehetősége, vagy minden áron fent kell tartani a mozit, még ha az intézményként el is avult. Ugyanakkor ez eléggé elméleti vita lenne, mivel végül úgy is az dönt, hogy melyik fél érdekérvényesítő képessége az erősebb.

Nagyjából 100 éve, a spanyolnátha idején az épp virágzó filmipar hasonló nehézséggel nézett szembe, mint most.  Akadt ugyanakkor egy esszenciális különbség: akkor a filmek csak a mozikon keresztül juthattak el a közönséghez, 2020-ban viszont akad más út is.

1918-1919-ben az amerikai filmipar stúdiókkal és mozikkal együtt fuldoklott. A forgatások leálltak, a mozikat bezárták. A járvány olyan súlyos volt, hogy még a fiatal Walt Disney is megfertőződött. Ám többen felismerték, hogy a bezárás az egész ipart (amely 1918 elején a jóslatok szerint épp úton volt afelé, hogy az USA ötödik legnagyobb iparává váljon) veszélyezteti.

Ezért aztán időnként a szabályokat vagy a józan észt megkerülve, elkezdtek forgatni, és 1919 decemberében a járvány tombolásakor újranyitottak a Los Angeles-i mozik is (ami nem volt egy túl jó dolog járványügyi szempontból). Akadtak persze különböző óvintézkedések (a forgatásokra belépőket például fertőtlenítővel fújták le), de ezek hatásossága vitatható a bezárkózáshoz képest.

Ma ez az együttes lobbierő nem létezik, mivel a stúdió működik mozi nélkül is. A mozi viszont már eddig sem volt a legjobb állapotban. Az AMC például már a járvány előtt közel járt ahhoz, hogy csődöt jelentsen, aminek oka a hálózat átépítésére és a terjeszkedésre (Odeon és Carmike Cinemas felvásárlása) felvett kölcsönök voltak, de sikerült megegyezni a hitelezőkkel.

A Universal azonban a járvány közben is komoly anyagi sikereket ért el a VoD-platformokon bemutatott filmjeivel.

A mozi jövője végül tehát sok, épp mozgásban lévő, külső tényezőtől függ: meddig tart a járvány és a korlátozó intézkedések, mikor érkezik hatásos vakcina? Végső soron viszont a perspektíva dönt: meddig hiszi el a közönség egy jelentős része, hogy egy moziba beülve olyan élményt kap, amit otthon biztosan nem? A színház nem tűnt el, csak lecserélődött a közönsége, és ma már egy, a saját korában akár közönséges Arisztophanész komédiára sem az ül be, akinek mondjuk egy tipikus Adam Sandler vígjátékot szánnak.

A színház azonban élőben előadott színészi játék – és mint ilyen megismételhetetlen és máshol átélhetetlen. A moziról viszont az elkövetkező időszakban derül majd ki, hogy rendelkezik-e hasonló, megkülönböztető jeggyel egy jobb házimozi-berendezéshez képest. És hogy ez a jegy elég sok ember számára fontos-e annyira, hogy sok pénzt is kifizessen érte.

(Kép: Flickr/Franz Xaver/Austin Alexander2010/Paul Sableman/Cineversum/Jim Griffin)