Ez az innovatív és rendkívül fantáziadús, a zöld energia jövőjével kapcsolatos elképzelés kivételesen nem egy most indult startup vagy bejön-vagy nem ötlete. Az ERM (Environmental Resources Management) egy fenntarthatósági konzultációra szakosodott brit-amerikai konzultációs iroda, amelynek első jogelődje már 1971 óta működik. Az ő projektjük az ERM Dolphyn, a tengeren lebegő szigetekre egy technológiai egységbe épített szélturbina, elektrolizátor és hidrogéntároló.
Az elképzelés gazdaságilag és műszakilag egyaránt teljesen logikus. Ahogy egyre nő a nap- illetve szélenergia aránya az energiamixben, gyorsuló ütemben közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor már mindenképpen meg kell tudni oldani az energia eltárolását is. A hálózat már nem tudja felvenni a nap- és szélerőművek teljesítményét a termelési csúcsokban, a megújulókkal kiváltott hagyományos erőművek bezárásával pedig nem lesz, ami kipótolja a hiányokat akkor, amikor nem süt a nap, nem fúj a szél. Az energia tárolására számos megoldás kínálkozik, de a legesélyesebbnek a vízbontással előállított "zöld hidrogén" gyártása és tárolása vagy továbbalakítása tűnik.
Ha a tengeren lévő szélturbina energiáját részben hidrogéngyártásra akarjuk használni, praktikus lehet helyben megoldani ezt is. Áram van, víz van, a technológiai folyamatok pedig teljesen automatizálhatók. A tengeren lebegő energiaközpontokból az energia és a hidrogén vezetékeken juthat el a szárazföldre, hasznosításra.
Az ERM úgy számol, hogy az első kísérleti Dolphyn erőmű a '20-as évek első felében készülhet el. A '20-as évek végén, '30-as évek elején már több tengeri szélturbina-parkjuk üzemelhet a 100-300 MW-os nagyságrendben, a 2030-as évek közepére pedig a Brit-szigetek mellett már gigawattos léptékben termelhetik az energiát a lebegő szélerőművek és hidrogén-üzemek. Ha sikerülne ebben a 15 éves távlatban 4 GW-nyi kapacitást telepíteniük, akkor másfél millió brit háztartás számára tudnák előállítani a szükséges energiát.