Az 5. századból származó műemlék több mint 1600 éve áll olyan környezetben, ahol gyakran tépázza eső, magas a páratartalom, valamint másfajta szennyezés is gyakran fordul elő – mégis mindennek ellenére szinte nyoma sincs rajta a rozsdának. Az oszlop a Kuvvat-ul-Iszlám mecset udvarán található, és még a környező épületeknél is vénebb. Valószínűleg II. Csandragupta uralkodása alatt, a Gupta Birodalom idején készült. Eredetileg feltehetően a Madhja Prades államban található Vidisha közelében, a Varah templomnál állt, és a történészek szerint későbbt Raja Anangpal vagy Kutbuddin Aibak uralkodók valamelyike helyezte át a mai helyére.

Sokáig nem lehetett tudni, hogy miként őrzi meg a feltűnően jó állapotát az oszlop a korrózióval szemben. Végül 2003-ban az Indiai Műszaki Intézet (Kanpur) kutatói megfejtették a titkot: az oszlop különleges összetételének és gyártási eljárásának köszönheti, hogy ilyen szépen megőrződött a mai napig. Az építmény ugyanis szokatlanul magas foszfortartalmú (kb. 1%), kén- és magnéziummentes kovácsoltvasból készült. Az ókori mesterek úgynevezett kovácshegesztés technikát alkalmaztak: vagyis a vasat többször felhevítették és kalapálták, miközben megőrizték annak kémiai tulajdonságait.

A fentiek miatt a felszínén kialakult egy vékony védőréteg, az úgynevezett „misawite” – a vas, oxigén és hidrogén vegyülete –, amely foszfor jelenlétében, mész hiányában jött létre. Ez a réteg védi meg az oszlopot a további oxidációtól. R. Balasubramaniam kohász az oszlopot „India ősi kohászati tudásának élő bizonyítékaként” jellemezte. Szilárdságát egyébként a 18. században komolyan próbára tették: ekkor egy ágyúgolyó sem tudott kárt tenni benne.

Az oszlopnak kulturális és spirituális jelentősége is van. A néphit szerint, ha valaki háttal állva át tudja ölelni, akkor teljesül a kívánsága – ma nehézséget okozhat az amatőr Aladdinnoknak, hogy a struktúrát kerítéssel védik. A legenda azonban így is tovább él.

Környezetvédelmi szakértők – köztük Pragya Nagar – szerint az oszlop nem csupán történelmi különlegesség, hanem egy lehetséges mintapélda a fenntartható anyaghasználatra is. Szerinte ezek az ősi technikák inspirációt adhatnak a jövő innovációihoz is, hogy sokkal tovább működjenek a használati eszközeink.

(Forrás: CNN, Wikipedia, kép: wikimedia.commons)