A vizsgálatban minden országból ezer fő vett részt. A fő kérdés az volt, hogy a politikai közbeszéd jellemző formái hogyan alakítják a romaellenes attitűdöket és a romák melletti vagy elleni fellépést a lakosság körében. A kutatók megállapították, hogy a romaellenesség mértéke a három Közép-Kelet-Európai országban ugyan magasabb volt, mint a francia és ír résztvevők között, ezen túl azonban az eredmények mind az öt országban hasonlóan alakultak. A romák melletti vagy elleni fellépés szándéka minden vizsgált országban alacsony szintet mutatott,

a válaszadókat inkább a közömbösség jellemezte, kevésbé a heves pozitív (együttérzés) vagy negatív (fenyegetés) érzelmek.

Ugyanakkor a romák iránti együttérzés (Magyarországon) és sajnálat (Franciaországban, Szlovákiában és Írországban) megléte erősen együtt járt a romák melletti kiállással, akár valamilyen segítségnyújtás, akár a politikai jogaikért való kiállás formájában. Egyedül Romániában volt ettől eltérő a helyzet, itt a fenyegetettség megléte vagy hiánya játszotta a legfontosabb szerepet abban, hogy az emberek a romák segítségére sietnének-e vagy sem. A kevésbé előítéletesek számára a diszkrimináció elleni közös fellépést hangsúlyozó, valamint az úgynevezett paternalisztikus (a segítségnyújtás szükségességét a romák alacsony kompetenciájával magyarázó) politikai közbeszéd egyaránt elfogadható. Ez arra utal, hogy mind az öt vizsgált országban már a legkisebb mértékű pozitív megnyilvánulás is jelentőséget nyerhet az alapvetően ellenséges és a diszkriminációt támogató társadalmi normák légkörében. A nyíltan romaellenes közbeszéd csupán az erős előítéletekkel rendelkezők számára elfogadható és csak erős negatív érzelmek esetén kapcsolódik hozzá olyan szándék, hogy valaki aktívan akadályozza a romák társadalmi befogadását. A kutatás világosan megmutatta:

nem mindegy, hogy a politikusok hogyan szólnak hozzá a roma ügyekhez, ez nagyban befolyásolja a romák melletti vagy éppen elleni kiállást.

A kutatásról további részletek olvashatók angol nyelven ezen a honlapon, ahonnan a teljes jelentés is letölthető.

A 2020-as tanulmány előzménye

Kende Anna egyetemi docens és munkatársai nemzetközi kutatási projekt keretében öt európai országban elemezték a romákkal kapcsolatos politikai közbeszédet, illetve a politikusok megnyilvánulásainak médiavisszhangját.
A roma népesség politikai diskurzusokban való említésének vizsgálatához vegyesen alkalmaztak médiaelemzést, valamint kvalitatív és kvantitatív módszert. A vizsgálat mind az öt országban (Magyarországon, Szlovákiában, Romániában, Franciaországban és Írországban) 2018-ban zajlott. A tartalomelemzés első eredményei alapján a vizsgált híradásokban és cikkekben sokféle vélemény jelenik meg, de a különböző szempontok bemutatása ellenére szinte sohasem szólaltatnak meg romákat, különösen roma nőket. Az eredmények azt mutatják, hogy

a romákat érintő ügyeket és a romák helyzetét nem európai kérdésként kezelik a politikusok,

ez alól csak a roma Holokausztról szóló hírek képeznek kivételt. Az elemzés emellett arra jutott, hogy a politikusok elfogadják vagy elfogadhatónak mutatják a romák kollektív felelősségét, és nem határolódnak el a bűnbakképzéstől, valamint hogy a szegregáció és diszkrimináció történeti előzményeinek figyelembe vétele nélkül nyilatkoznak. Az „Identifying evidence-based methods to effectively combat discrimination of the Roma in the changing political climate of Europe” elnevezésű, Kende Anna által vezetett projekt célja a romaellenes politikai diskurzusok hatásának felmérése, valamint a diszkriminációellenes beavatkozások értékelése és javítása.

(Forrás: ELTE PPK, ELTE, Fotó: Pixabay)