Habár a nem leigazolt sportolókon kívül elvileg az edzőtermek mindenki számára zárva vannak jelenleg, azért az újévben tett, mozgással kapcsolatos céljainkat megvalósíthatjuk több módon is. Jelenleg több terem is ajánl különböző online órákat, kínálnak több helyen edzésterveket. Ugyanakkor ha most állnánk neki a testmozgásnak, már alapszinten is tisztában kell azzal lennünk, hogy miként állítjuk fel magunknak a célokat.

Miként a The New York Times írja, mind a tudományos irodalom, mind az egyszerű élettapasztalat azt mutatja, hogy az edzéssel kapcsolatos újévi fogadalmaik mellett csak kevesen tartanak ki. Jellemzően az edzőtermi bérletek eladása kilőtt januárban, hogy márciusra aztán csökkenjen. Itt hozzátenném, hogy személyes, hazai tapasztalat alapján azért néha pont márciusban ugrik meg a látogatók száma, valószínűleg mert többen ilyenkor fejlesztenének maguknak pár hét alatt strand testet – szép magyarosan szólva. Akárhogy is, a lényeg változatlan: hosszútávon sokan elengedik a céljaikat. A kérdés, miért? A válasz nem egyszerű, hiszen több összetevő (pszichológiai okok, gyakorlati okok: például tényleges időhiány) is állhat egy-egy ilyen döntés mögött. Ám általában a gondok ott kezdődnek, hogy már az újévi fogadalomban lefektetett célokkal is bajok vannak.

A most megjelent tanulmány vezetőtudósa ezzel kapcsolatban így fogalmaz: a tudományos irodalom szerint azok a célok, melyek személyre szabottak, precízek és rövid időintervallumokra szólnak, nagyobb eséllyel fognak teljesülni, mint azok, melyek az előbbiek közül egyik jellemzővel sem bírnak. A mostani tanulmány is lényegében ezt a megfigyelést erősíti meg: azok az edzéstervek, melyek kihívást jelentenek az adott illető számára, de nem lehetetlenek, kemények, de teljesíthetőek, személyre szabottak, de a fejlődést segítőek, sokkal inkább vezetnek eredményre.

A mostani tanulmány egyik újdonsága, hogy olyan területet térképez fel, amit az eddigi tanulmányok ritkán. Az eddigi, az edzések céljait, és azok teljesítését vizsgáló tanulmányok jellemzően binárisak voltak: az illető elérte-e az adott célt vagy sem. Azzal viszont már csak ritkán foglalkoztak, hogy ha valaki nem érte el a komolyabb kihívást megtestesítő célját, az miként hatott a motivációjára, és végső soron az aktivitására: eltántorította-e őt a mozgástól, vagy ellenkezőleg: csak még jobban motiválta-e?

A mostani tanulmányhoz 20 túlsúlyos felnőtt nőt és férfit toboroztak, akik a tanulmány kezdetekor fizikai szempontból inaktív életet éltek, de ahhoz elég egészségesek voltak, hogy naponta sétálhassanak legalább. Az önkéntesek mozgását ezután két hétig követték, és ez idő alatt a kutatók megállapították, hogy naponta átlagosan mennyit lépnek ezek az emberek. Ez a szám amúgy 5000 volt. Ezután az önkéntesek telefonjára letöltöttek egy applikációt, amely minden napra új célt állított fel az elérendő lépésszám tekintetében. Ezek a célok véletlenszerűen váltakoztak: akadt, akinek csak a napi átlagát kellett teljesíteni, míg másnak akár az átlag 2,6-szorosát. Tehát az egyik nap az önkéntes megtett mondjuk napi 5000 lépést (nagyjából tehát annyit, amennyit szokott), a másik nap viszont már 13000-et kellett volna. A kísérlet 80 napon át tartott.

Az eredmények kiértékelésekor a kutatók arra jutottak, hogy amikor azt kérték az önkéntesektől, hogy több lépést tegyenek meg, azok valóban többet is léptek. Vagyis ha a lépésszám meghaladta a napi átlagot, az alanyok aktívabbak voltak, még ha a felállított cél túl ambiciózus is volt. A legnagyobb lépésszámot azonban csak kevesen teljesítették, sőt ilyenkor alig sétáltak többet – időnként akár kevesebbet is –, mint amikor visszafogottabb célokat kellett teljesíteniük. Általánosságban az önkénteseket azok a célok sarkalták a leginkább, melyek már majdnem teljesíthetőek voltak a számukra. Azt persze senki sem cáfolja, hogy ez egy kevés alanyon végzett kutatás, ami ráadásul csak a sétát vizsgálta, ugyanakkor az eredményt a kutatásvezető szerint bárki elfogadhatja tanácsként, aki most célokat állít maga elé: precíz és dinamikusan változó célokat kell választanunk, amelyek nem túl könnyűek, de realisztikusak.

(Címlapkép/nyitókép: Pixabay)

Ezek is érdekelhetnek:

Ennyi testmozgásra van szükséged ahhoz, hogy megőrizd a mentális egészségedet Sokat hallunk arról, hogy mennyi mozgásra van szükségünk ahhoz, hogy megőrizzük az egészségünket, arról viszont már sokkal ritkábban esik szó, hogy a mentális egészségünk szempontjából mi a minimum. A lusták örülni fognak.

A rendszeres testedzés egy csomó rákos megbetegedés kialakulásának csökkenti az esélyét Az eddig sem volt kérdés, hogy a testmozgás egészséges, most viszont már egy tanulmány is bizonyítja, hogy a rendszeres edzés több vizsgált ráktípus esetén is csökkenti a kialakulás kockázatát. Ráadásul minél keményebben edzünk, annál alacsonyabb az esélye, hogy megbetegszünk.

Az egész napos ülésnél rosszabbat nem is tehetnénk a testünkkel - a videóból kiderül, miért “Soha ne állj fel, mikor le is ülhetsz, soha ne ülj, mikor le is fekhetsz.” - mondta Churchill, aki szerint az életben elért sikereit egy dolognak köszönhette: a minimális erőfeszítésnek. Az orvosi tanulmányokból azonban kiderül, ebben az esetben nagyon nem érdemes a híres államférfi tanácsát megfogadni.