A Purdue Egyetem kutatói élő állatokon demonstrálták a robot képességeit. És miért pont szaltó? Nem azért, mert így látványos, hanem a bélszakaszok belső részén bármi más közlekedési mód igen nehézkes, így viszont a szerkezet könnyen eljut a céljához, ahová akár gyógyszert is tud szállítani. A közvetlen a kezelési helyhez juttatott gyógyszernek számos előnye van, ezek közül a legfontosabb, hogy ezen a módon elkerülhetőek az erősebb szerek mellékhatásai, mint például a hajhullás vagy a gyomorvérzés. A robot segítségével ugyanis a szer nem kerül kapcsolatba más szervekkel, hanem kizárólag ott hat, ahol hatnia kell.

A gép különben túl van az in vivo demonstráción, vagyis már élőszervezetben is kipróbálásra került. Mivel a gép túl kicsi ahhoz (mint a nyitóképen látható, teljesen elvész a pénzérme felületén), hogy beépített energiaforrást hurcoljon magával, ezért mind az irányítását, mind az energiaellátását drót nélkül, egy külső mágneses mező segítségével oldják meg. A robot lényegében a kinti rotációs mágneses mező forgását veszi át. A gép irányítása ettől függetlenül nem könnyű feladat, sok nehézséget kellett leküzdeni. A kutatók egyébként azért a belet választották az in vivo kísérletezéshez, mert bár a robot mindenféle „talajviszony” mellett elboldogul, de a bélnek akad egy aránylag egyértelmű belépési pontja (az ánusz), és környezetként az emésztőrendszernek ez a szakasza kínálja a legtöbb kihívást a gép számára. A bélnek ezen a része ugyanis tele van mindenféle folyadékkal és egyéb halmazállapotú anyagokkal, melyek ráadásul éppen a robottal ellentétes irányban haladnak. Szóval olyan ez kicsit, mintha egy lazac nem egy folyón, hanem egy mocsaras-sziklás-nyálkás... Na nem is részletezem tovább, milyen közegben próbálna árral szemben úszni.

Ám legyenek bármilyen barátságtalanak is a körülmények, a robot szépen megbirkózott a feladattal. A kísérletet egyébként élő egereken végezték altatásban. A robotot sóoldattal együtt küldték fel az állatok végbelein. Ezután ultrahanggal követték végig valós időben a gépecske útját. A robotot kipróbálták az állatokból kioperált disznóbélben is, amely egyébként sok tekintetben hasonlít az emberi bélrendszerre. Amennyiben viszont nagyobb állatról, esetleg emberről lenne szó, úgy már a szaltózgató gépek egész légióira, de legalábbis több tucatra lenne szükség. Ez viszont azt is jelenti, hogy a több robot több célhelyre juttathat el különböző gyógyszereket.

A kísérletek szerint a robot el tud jutni a célhelyre, és elég időt tud ott tölteni, hogy a gyógyszer kiáramoljon belőle. A polimerborításnak hála a gyógyszer addig nem tud kiömleni, amíg a gép el nem ért a megfelelő helyre. A robot ráadásul könnyen, gyorsan és olcsón előállítható némi fém és polimer felhasználásával. A tanulmány szerint a gépek egyáltalán nem mérgezőek, viszont teljesen kompatibilisek az élő szervezetekkel. A már jelenleg is széleskörűen használt gyártási technológiákkal is százasával lehet ezeket a gépeket előállítani. Ráadásul ezeket a gépeket idővel talán diagnosztikai eszközként is fel lehet használni, és adott esetben akár a kolonoszkópiát is kiválthatják.

(Címlapkép/nyitókép: Purdue Egyetem/Georges Adam)