A NASA Crawler-Transporter 2 járműve március 29-én hivatalosan is megkapta a Guinness rekordokat hitelesítő bizottságtól a világ legnehezebb, saját hajtással rendelkező járművének címét, amelyet a gép születésének hatvanadik évfordulója alkalmából adtak át éppen ezen a napon. A hernyótalpas szállítójárművet a Marion Power Shovel Company 1963 márciusában kezdte el készíteni az űrügynökség számára, hogy a rakétákat ezzel tudják szállítani azon a 6,7 kilométeres útszakaszon, ami a szerelő csarnokot (Vehicle Assembly Building, VAB) az indítóállásokkal összeköti. Eredetileg a Saturn V rakéták mozgatására tervezték a hatalmas platformot, de később, más típusú rakéták üzembe állítása miatt némileg átalakították, legutóbb pedig a NASA Artemis-programjának holdrakétáját, a Space Launch Systemet fuvarozta a tesztek alatt és indítás előtt.

A 3106 tonnás jármű csigalassúsággal halad néhány kilométeres útján, 1-2 km/h-ás sebességgel, attól függően, hogy szállít-e rakományt és annak milyen súlya van, de a Guinness World Records leírása szerint az elméleti maximális sebességét, 3,2 km/h-át még sosem érte el vele a NASA és biztonsági okokból nem is szeretnének vele ilyen gyorsan haladni. A 7,92 méteresre magasítható, 39,9* 34,7 méter nagyságú rakfelületű gép a rakéta mellett a mobil indítóplatformot is magával viszi, ez pedig rendkívüli terhelést jelent. Hogy képes legyen ilyen szállítmánnyal is haladni, megfelelő meghajtásra van szüksége: ezt két, egyenként 16 hengeres ALCO dízelmotor biztosítja, amelyek két-két, egyenként 1000 KW-os DC generátorra vannak kapcsolva és ezek 16 darab 375 lóerős egyenáramú elektromotorhoz csatlakoznak.

A CT-2 a jövőben újabb modernizálás elébe néz, amellyel még inkább meghosszabbítják az élettartamát és a NASA rendszermérnökének, Daniel Zapatának elmondása szerint akár még arra is sor kerülhet, hogy a leendő, űrhajósokkal a fedélzetén a Marsra induló űreszközt is ez a gép vigye ki majd az indítóállásra.

(Fotó: NASA /Dimitri Gerondidakis)