A mostani felfedezés alapján Nyugat-Szibériában szubarktikus vadászó-gyűjtögető csoportok hozták létre a legkorábbi állandó megerősített településeket, ami tehát boríthat egy eddig stabilnak gondolt feltételezést – jelesül, hogy a letelepedett életmód kizárólag a mezőgazdasági tevékenységet folytató népcsoportok sajátja. Az amnyai régészeti lelőhelyek feltárását 1987-ben kezdték meg, és a legutóbbi radiokarbonos kormeghatározások alapján a fő gödörház és az erődítmények építésére körülbelül 8000 évvel ezelőtt kerülhetett sor. Ez azért jelentős fejlemény, mert a település így évszázadokkal megelőzi a hasonló európai helyszíneket, és a nyugat-szibériai tajga őskori közösségei kifinomult, tehát az eddig feltételezettnél komplexebb életmódjáról tanuskodik.

A régió vadászó-gyűjtögető csoportjai, amelyek az időszámításunk előtti 6000 körüli erőforrásokban gazdag tajga-környezetben virágoztak, valószínűleg azért erősítették meg a településeiket, hogy megvédjék az elraktározott élelmiszereket – elsősorban a halolajat, halat és a füstölt húst. A lelőhelyen talált, bonyolultan díszített kerámia maradványai élelmiszerek tárolására használt edényekre utalnak. Mint azt a kutatók írják:

"A vadászó-gyüjtögető csoportok erődítményépítését szórványosan megfigyelték a világ más részein, különböző – főként tengerparti – régiókban a későbbi őskortól kezdve, de ennek a jelenségnek a nagyon korai megjelenése Nyugat-Szibéria belső részén páratlan."

A kutatók szerint a körülbelül 8000 évvel ezelőtti éghajlatváltozás miatt az erőforrások szezonális jelleggel bőségben fordultak itt elő – ami bevonzotta ezeket a korai embercsoportokat a régióba. Ez a bőség azonban, a halászati és vadászati stratégiák fejlődésével párosulva, azt eredményezte, hogy maradt feleslegben is élelmiszer – amit tehát meg kellett védeni. Mindehhez társult, hogy a különféle vadászó-gyűjtögető csoportok egy régióban való koncentrációja elősegíthette a portyázás kultúráját, ami változásokat idézhetett elő a társadalmi-politikai struktúrákban is – vagyis kialakulhattak a vagyoni egyenlőtlenségek és a tulajdonjogok. Ahogy a kutatók hozzáteszik:

"Ezen többlet (élelmiszer) kezelése aztán a népesség társadalmi-politikai szerkezetének megváltozásához vezetett, és nemcsak a vagyoni egyenlőtlenség és a kizárólagos tulajdonjogok megjelenéséhez, hanem a közösségi kohézió növekedéséhez is, például a monumentális építményeken végzett kollektív munkán és azok felhasználásán keresztül."

Az amnyai lelőhely tehát komoly tanulságokkal szolgál: a még folyamatban lévő kutatások alapján a mezőgazdaságon kívül egyéb tényezők, mint például az erőforrás-többlet és a közösségi kohézió, döntő szerepet játszottak a monumentális struktúrák és az ezeket létrehozó komplex társadalmak megjelenésében.

(Kép: légi felvétel az Amnya-folyó menti régészeti lelőhelyekről, forrás: Nikita Golovanov)