Ami azt illeti, ha valaki ilyen gyümölcsökre lesz figyelmes, érdemes olyan messzire mennie, amennyire csak tud, ugyanis azt jelzik, hogy a közelben egy manszanilyafa található, amit a Guinness Rekordok Könyve "a világ legveszélyesebb fájaként" tart számon. "A törzséből származó nedv annyira mérgező és savas, hogy az emberi bőrrel való legkisebb érintkezés is hólyagokat okoz, és ha az ember szemébe kerül, vakságot okozhat. Ha esőben alatta állunk, már önmagában az is hólyagosodást okozhat, ha a bőrt a fa nedvét tartalmazó esőcseppek érik. A kis zöld, almaszerű gyümölcsének egyetlen harapása is hólyagosodást és erős fájdalmat okoz, és akár halálos kimenetelű is lehet. Ha pedig e halálos fák egyikét elégetik, a keletkező füst vakságot okozhat, ha az ember szemébe jut" - sorolja a Guinness Rekordok Könyve, hogy milyen veszélyekkel kell szembenéznünk, ha a fa közelében tartózkodunk.

A manszanilyafa (Hippomane mancinella) egy a Karib-térségben, Közép-Amerikában, Észak-Amerika déli valamint Dél-Amerika északi részén őshonos növény, ami nagyjából 15 méter magasra nő, és apró, vadalmaszerű termése van. A mikulásvirág távoli rokonaként a kutyatejfélék családjába tartozó növény főleg homokos strandokon, mocsaras területeken fordul elő, és a gyökerétől a leveleiig olyan nedvekkel van tele, amelyek erősen mérgezőek. A tejszerű anyag többek között hippomanint, mancinellint, apigenint, fizosztigmint és forbolt tartalmaz - utóbbi önmagában is annyira maró hatású, hogy képes felmarni egy autó fényezését is, ráadásul kiválóan oldódik vízben, ami megmagyarázza, miért nem érdemes egy manszanilyafa alatt menedéket keresni egy trópusi eső elől.

A Today I Found Out egy konkrét esetet is felidéz, ami még 1999-ben történt, és szerencsés módon a történetet végül maga az elszenvedője, Nicola Strickland radiológus osztotta meg egy évvel később a British Medical Journal szakfolyóirat hasábjain: az orvos az egyik barátjával éppen Tobago szigetén vakációzott, amikor egy néptelen tengerparton felfigyeltek a kókuszdiók és a mangók között, a homokban rejtőző apró, sárgás színű gyümölcsökre. Nem tudván, hogy mi az, az orvos és barátja megkóstolták a gyümölcsöt, amitől először a torkuk dagadt be annyira, hogy nyelni is alig tudtak, majd a nyaki nyirokcsomóik duzzadtak meg hosszú órákra. Amikor elmesélték, hogy mit ettek, a helyiek hitetlenkedéssel és rémülettel hallgatták a történetüket, hiszen a fa gyümölcse olyannyira mérgező, hogy az is csodával határos, hogy életben maradtak.

A fa mérgező hatása régóta ismert, olyannyira, hogy még a tudományos nevét is erről kapta: a Hippomane Mancinellát magyarra úgy fordíthatnánk, hogy "alma, ami megőrjíti a lovakat". Ez a fa mérgének egyik jellemző tünetére utal, ugyanis a manszanilyafa mérge elfogyasztva az erős torokfájás, a duzzanatok, a hányás és a bélfájdalom mellett pszichés zavarokat, szélsőséges esetben halált is okozhat. Bár a modern történelemben nem jegyeztek fel olyan esetet, amikor a fa mérgétől valaki meghalt volna, hogy volt erre példa, az több mint valószínű: a fát Kolumbusz Kristóf "a halál kicsi almájának" (Manzanilla de la Meutra) nevezte el, a Karib-térség őslakosai pedig a nedveit régóta használták méregként, többek között mérgezett nyilak készítéséhez. Állítólag a manszanilyafa mérgéből készült nyílvessző végzett a Puerto Ricót gyarmatostó spanyol hódítóval, Juan Ponce de Leonnal is, akit a mai Florida területén sebesítettek meg az őslakos indiánok 1521-ben.

A helyi lakosok ugyanakkor nem csak méregként, de gyógyszerként is régóta alkalmazzák a manszanilyafát, amelynek szárítótt gyümölcsét és nedvét többek között ödéma és húgyúti problémák kezelésére is használják. A fát emellett építkezéshez is használják, ehhez persze először jó alaposan ki kell szárítani, hogy eltávolítsák belőle a méreganyagokat. A több helyen veszélyeztetett fajként számon tartott manszanilyafa a környezet szempontjából is fontos funkciót tölt be, hiszen a gyökerei segítenek megkötni a földet, ezáltal pedig csökkenteni az eróziót a tengerpartokon. A turisták által is látogatott partokon a fákat általában körbekerítik, vagy vörös festékkel, esetleg figyelmeztető feliratokkal jelzik, hogy nem érdemes a közelébe menni.

Ez a cikk eredetileg 2021. 10. 10-én jelent meg a Rakétán.

(Borítókép: Getty Images)

Miért néztek ki az emberek öregebbnek régen, mint ma? Tényleg lassabban öregszünk, vagy csak az érzékeink vezetnek minket tévútra?