A világ legveszélyesebb játéka uránérceket tartalmazott és szórakoztatva tanított a láncreakció beindítására

2022 / 01 / 04 / Bobák Zsófia
A világ legveszélyesebb játéka uránérceket tartalmazott és szórakoztatva tanított a láncreakció beindítására
A ködkamrába rejtett polónium izotópot és az uránérceket tartalmazó játékkészlet szórakozva tanította a gyerekeket az atomenergia hasznos felhasználási módjaira.

Egy új kor kezdete

1945 július 16-án reggel 5 óra 30 perckor a Jornada del Muerto sivatagos területén a Manhattan Projekt tagjainak részvételével felrobbantották az első atombombát, a Gadgetet és ezzel kezdetét vette az atomkorszak, aminek bizarr szelleme a hétköznapokban is furcsa szokások és találmányok sorához vezetett.

Las Vegasban az ötvenes években jó ideig tombolt az atomláz: a bűnös város vendégei piknikkosárral látogattak ki a teszthelyszín közelébe, amennyire közel csak a hatóságok engedték őket, a robbantások előtt pedig atompartikat tartottak az esemény tiszteletére. De nem csak a felnőttek vehették ki a részüket a nukleáris energia jelentette szórakozásból, az ötvenes években piacra dobták azt az atomenergia készletet is, amely később a világ legveszélyesebb játékaként tett szert hírnévre, pedig tulajdonképpen nem is jutott el túl sok gyerek szobájáig.

Láncreakció ajándékba

A Gilbert U-238 Atomenergia Laboratóriumot Amerika valaha volt egyik legnagyobb játékgyártó cége, az A. C. Gilbert Company készítette el 1950-ben, reflektálva az akkoriban divatossá váló atomenergiával kapcsolatos dilemmára, aminek alap kérdése az volt, hogy vajon lehetséges-e, hogy a félelmetes atomfegyvereket a békés célú felhasználás váltsa fel, amely az egész világ érdekeit szolgálhatná.

"Az országom célja, hogy segítsen minket kimozdítani a horror sötét kamrájából a fényre, hogy megtaláljuk az utat, amelyen az emberek szelleme, az emberek reményei, az emberek lelke mindenhol, elindulhat a béke és boldogság és jólét felé."

- mondta az Egyesült Államok akkori elnöke, Dwight D. Eisenhower az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlésén tartott beszédében 1953-ban, miután kifejezte az atomfegyverek terjedése és felhalmozása miatti aggodalmát. A diplomáciai tárgyalások azonban nem csak egy nyugodtabb világot, hanem egy újfajta energiaforrást is adhatnak a világnak, tette hozzá, ha olyanok kezébe adják a nukleáris anyagokat, akik tudják, hogyan fosszák meg a militáns jellegétől. "Az Egyesült Államok tudja, hogy az atomenergiából származó békés erő nem a jövő álma. A lehetőség, bizonyítottan, ma is jelen van." - mondta Eisenhower.

A Gilbert néhány évvel a beszéd előtt kiadott játéka is ezt a lehetőséget térképezte fel és tette az atomenergia alapanyagait szó szerint kézzelfoghatóvá a gyerekek számára, akiket így játékos formában tanítottak meg a hasadóanyagok "kezelésére" és ha úgy tetszik, szeretetére. Nem az U-238 Atomenergia Laboratórium volt az egyetlen ilyen típusú készlet akkoriban, de ez volt a legrészletesebb és ez tett szert a leghosszantartóbb hírnévre. A mini-laboratórium az uránérc négyféle verzióját tartalmazta, valamint:

  • Po-210-et, vagyis alfa-részecskéket kibocsátó polónium izotópot, amelyet egy ködkamrában helyeztek el, ahol az általa ionizált részecskéket lehetett megfigyelni
  • Ru-106-ot, a ruténium béta-részecskéket sugárzó izotópját
  • szintén pozitronokat kibocsátó Zn-65 cink izotópot
  • és Pb-210 ólom izotópot

A készlethez tartozott még egy Geiger-Müller számláló, egy spintariszkóp és egy elektroszkóp, valamint egy atomenergia kézikönyv, és egy rajzos leírás arról, hogyan kell láncreakciót beindítani, amelyet többek között Popeye segítségével magyarázott el a főszereplő Dagwood.

"A neutronlövedékek, amelyek egyetlen uránatom hasadása közben lövellnek ki, folytatják útjukat, durván szétroncsolva a többi uránatomot. Még több neutron! Milliónyi atomhasadás! Még több neutron! Billiárdnyi hasadás! Ez a láncreakció!"

- illusztrálja látványosan a folyamatot a narráció a könyvben, egy másik füzet, két kormányszervezet, az Atomenergia Bizottság és a USGC (United State Geological Survey) által kiadott Prospecting for Uranium (Kutatás az urán után) című prospektus pedig az uránról való legfontosabb tudnivalókat foglalta össze.

A játék véget ér

1950 karácsonyán az amerikai gyerekek már akár a saját Geiger-Müller számlálójukkal és polónium izotópjukkal is játszhattak a fa alatt, de a játékok iráni érdeklődés nem tartott ki sokáig, 1951-ben be is fejezték a gyártást és ezután a boltok polcain csak korábbi készletek megmaradt példányai voltak fellelhetőek. A cég katalógusában egy egyszerűbb atomenergia készlet váltotta az U-238 labort, de a játék végét nem a szülők radioaktív anyagok miatti aggodalma okozta, hanem egy sokkal prózaibb ok: a Gilbert laboratóriuma túl drágának bizonyult ahhoz, hogy széles körben elterjedjen a lakosság körében: 49,50 dollárért árulták, ami mai árfolyamon nagyjából 570 dollárnak (185 000 forint) felel meg. Bár a vállalat mindenkit biztosított róla, hogy a hasadóanyagok nem okoznak problémát és a készlet teljesen ártalmatlan megfelelő használat esetén, valamint a mellékelt füzeteket is szakértők bevonásával, köztük a Manhattan Projekt vezetőjének, Leslie R. Grovesnak a segítségével készítették el, de később, a fogyasztói szokások változása és a játékok forgalmazását szabályozó törvények szigorítása után, már meghökkentőnek tűnhetett, hogy hogyan lehetett radioaktív anyagokat tartalmazó játékokat adni a gyerekek kezébe.


A Gilbert U-238 Atomenergia Laboratórium ködkamrája

Emiatt ragadt a jól ismert megnevezés az U-238 Atomenergia Laboratóriumra, és később az ehhez hasonló játékok el is tűntek a gyártók választékaiból, a Gilbert készletének néhány fennmaradó példányát pedig azóta aukciós házak árulják, csakhogy immár az eredeti ár sokszorosáért. A Sotheby's például 4800 dollárt (1 500 000 forint), míg a Morphy 2962 dollárt kért érte. Így, ha valaki továbbra is játékos formában szeretne ismerkedni az atomenergia azóta már alaposan feltárt titkaival, nem felvételenül kell lemondania az élményről, ha szerencséje van és mélyen a zsebébe nyúl, hazavihet egy miniatűr Gilbert ködkamrát és átélheti az atomlázat a saját otthonában.

(ORAU Fotó: Wikimedia Commons)

Thomas Edison bizarr, beszélő “kis szörnyetegei” a feltaláló legnagyobb bukásához vezettek Edisont a világ egyik legsikeresebb inventoraként tartjuk számon, de mikor új területre merészkedett és az otthoni szórakoztatóipar szeszélyes vásárlóinak kedvére próbált tenni, hatalmas bukás lett a vége. Persze gyerekeknek ijesztő babákat árulni százezer forintos áron sosem volt a legjobb ötlet.


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.