Ilyen látványosságok a turistacsalogató Vortex-házak, melyek két talán legismertebb példája a Montanában és az Oregonban található épületek. Ezekben az épületekben a gravitáció szó szerint a feje tetejére áll – egész konkrétan megfordul, de egyéb furcsaságok is akadnak. A Montana Vortex and House of Mystery nevű műintézményről az NBC Montana szerzője írt egy lelkes hangú riportot, amelyből kiderül, hogy ki itt belép, akár össze is mehet, vagy ellenkezőleg, megnyúlhat, akár egy óriás. A házat egy idős pár, Tammy és Joe Hauser üzemelteti, és szerintünk a hely furcsaságait az okozza, hogy a Föld elektromágneses mezőjében éppen itt gravitációs anomália található (jelentsen is bármit ez a magyarázat). A ház 18 fokban meg lett döntve, de ez még önmagában nem kellene, hogy annyira vészes legyen, az ácsok ennél meredekebb tetőkön is gond nélkül közlekednek, itt azonban érthetetlen erők működnek: amint valaki belép a házba, azt érezheti, hogy mintha egy erő próbálná letaszítani egy lejtőn. Az egyik turista szerint olyan érzés a házban közlekedni, mintha vízben lépkedne az ember, az üveggolyók pedig a lejtőn felfelé gurulnak.

Nem vitatva, hogy a hely felkeresése jó móka lehet, és az élelmes, idős házaspár remek pénzforrást talált magának (remélhetőleg túlélte a hely a járványidőszakot, a honlapon még a 2020-as szezon kezdete szerepel, a Google szerint azonban nyitva vannak jelenleg a szokott időpontokban), azt mindenképp meg kell említeni, hogy a sok rejtélyes jelenség mindössze tükör és füst – bűvésztrükk. Joe a tanulmányait fizikából és biológiából végezte, így nem csoda ha rendelkezik olyan alapvető ismeretekkel, hogy miként lehet trükközni az emberi perspektívával, hogy a szemlélő úgy érezze, amit lát, az ütközik a gravitáció törvényeivel. A hasonló Vortex-házak esetén ugyanis csak arról a régi bölcsességről van szó, hogy még a szemünknek sem hihetünk.

Az egyik ilyen jelenség az úgynevezett gravitációs domb, amire angolul rengeteg elnevezés akad (magnetic hill, mystery hill, mystery spot, gravity road és anti-gravity hill), ami egy már 1800 körül is lejegyzett optikai csalódás. A jelenség háttere, hogy egy lejtőt emelkedőnek látunk annak környezete miatt (hiányzó láthatár, különböző szögű lejtők, esetleg ferdén növő fák) – ilyen dombok tehát maguktól is kialakulhatnak, de a berendezés és a padló trükközésével mesterségesen is kialakíthatóak.

A hasonló optikai trükközés a környezettel és a látószöggel például annyira ismert jelenségek, hogy a bűvészek mellett a filmesek is előszeretettel használják ezeket akár a mai napig. A fenti videón például az látható, hogy ilyen trükkökkel miként alakították ki a megfelelő méretarányt a hobbitok és az emberek között a Gyűrűk Ura filmekben bármiféle számítógépes trükközés nélkül – természetesen a filmnél a kívánt hatást több módszerrel is elérték, de ezek egyike épp ez volt. A dolog biológiai háttere, hogy valójában nem a szemünkkel „látunk”, hanem az agyunkkal, amely "képpé" alakítja a beérkező fotonok által kiváltotta ingert. Sőt alapvetően a beérkező kép fordított, fejjel lefelé érkezik a szemünkbe, és ezt az agyunk „fordítja vissza”. Az agyunk viszont több tényező, a környezet és a perspektíva alapján alapján végzi a számításait, és így némi trükközéssel és pár ősi módszerrel könnyű átverni.

(Kép: Flickr/sporst)

További cikkek a témában:

Komoly áttörés a gravitációs hullámok észlelésének technológiájában Egy új detektor 4000-szer kisebb, mint a jelenleg használt detektorok, és képes felismerni olyan gravitációs hullámokat is melyeket a LIGO és a Virgo nem, valamint meghatározni a helyüket.

Akár nyolcezer embernek is otthont adhatna a mesterséges gravitációval ellátott űrváros Minek költöznénk a Marsra, ha kiköltözhetünk az űrbe is?

Megmérték a gravitációt az eddigi legkisebb méretskálán A gravitáció a nagyok játéka, igazán hatalmas tömegű égitesteknél látványos az ereje, de ez nem jelenti azt, hogy kisebb méretskálán eltűnne ez az erő. Ott van az, csak sokkal nehezebb detektálni, és ez persze kihívás az arra éhes tudósok számára. Most újabb mikro-rekord született.