Nem csoda, hogy ezzel a lehetőséggel eddig érdemben nem nagyon foglalkoztak, hiszen a kozmikus sugárzás még a Mars-utazás kapcsán is az egyik legnehezebb dió a megoldandó problémának sorában, annak ellenére, hogy a Mars gyér légköre nyújt némi védelmet a nagy energiájú részecskékkel szemben.

A texasi A&M egyetem űrtechnológiai mérnökei viszont úgy vélik, hogy megtalálták a megoldást erre a problémára. Az űrállomás - vagy inkább űrváros - tervezésekor emellett négy másik, kritikus fontosságú szempontot is figyelembe vettek, ezek a

• gravitáció,
• a fenntartható gazdálkodás,
• a lakóhely bővíthetősége,
• és a projekt kereskedelmi létjogosultsága.

Mesterséges gravitációval működő űrhajókat eddig ugyan csak sci-fikben láttunk, de a ScienceDirectben közölt tanulmányuk szerint Robert E. Skelton és csapata úgy vélik, hogy ha az űrállomás megfelelő sebességgel forogna, ez egyáltalán nem lehetne megvalósíthatatlan. A centrifugális erő ilyen jellegű kihasználása a szakértők szerint megoldaná a súlytalanság miatt fellépő egészségügyi problémákat, ám ahhoz, hogy működjön, hatalmas űrállomás építésére lenne szükség.

A tanulmány szerint ha a rotáció túl kicsi lenne, az emberek más-más erejű gravitációt érzékelnének a fejüknél, mint a lábuknál, ami mozgásbetegséghez vezetne, és ugyanezt érnék el azzal is, ha az űrállomás percenként négynél több fordulatot tenne meg. Mindkét kritériumnak a szerzők szerint viszont csak egy akkora űrállomás felelne meg, aminek a sugara 56 méter, tehát

az űrállomás lakórészlegének minimum 15 méterrel nagyobbnak kéne lennie, mint a Szent István Bazilika.

Ami a kozmikus sugárzást illeti, ezt a mérnökök regolittal (azaz kőzettörmelékkel) és vízzel oldanák meg, egész pontosan az egész űrállomást egy öt méter vastag szendvicsbe csomagolnák, aminek a külső rétege egy méter regolit lenne, ezt követné két méter víz, majd még két méter regolit. A kutatók választása nem csak azért esett erre a két anyagra, mert remekül verik vissza a kozmikus sugárzást, hanem mert a világűrben is viszonylag elterjedtek, így akár aszteroidákról vagy holdakról is lehetne pótolni, ha arra van szükség. Ezt a védőréteget a mérnökök elképzelése szerint napelemekkel borítanák be, amelyek az űrhajó energiaellátását biztosítanák.

A védőrétegből és a napelemekből álló "pajzs" szintén forogna, mégpedig egészen lassú, percenként nagyjából 0,2 fordulatos sebességgel, ami az űrállomás fűtésében játszana szerepet. A kutatók úgy számolnak, hogy a lassú forgással, és az űrállomás oldalán elhelyezett fűtőelemekkel nagyjából 27 Celsius-fokon tudnák tartani a belső hőmérsékletet.

A már-már trópusi időjárásra a növények miatt lenne szükség, amelyeket a henger alakú űrállomás két végében helyeznének el, és hatalmas tükrökkel juttatnák őket folyamatos napfényhez. A tanulmány szerzői úgy számoltak, hogy az űrállomás minden lakójának nagyjából 300 négyzetméternyi termőföldre lenne szüksége az életben maradáshoz, így egy bővíthető, 224 méteres sugarú űrállomás akár nyolcezer embernek is otthont nyújthatna. Egy ilyen űrállomás a tervek szerint 52 darab, négy méter magas szintből állna, a legbelső henger pedig húsz méteres sugarú lenne, és nagyjából húsz ember számára elegendő élőhelyet biztosítana.

Ez a belső henger szolgálna az űrállomás magjaként, amiből a tervezési megoldásoknak köszönhetően később egy egyre nagyobb és nagyobb űrállomást lehetne létrehozni, kvázi "kihajtogatnák" a szerkezetet menet közben (a megoldást angolul tensegritynek hívják, ami a tension 'feszítés' és integrity 'épség' szavakból létrehozott szójáték, és ebből a videóból elég jól megérthető a lényege még angol nyelvtudás nélkül is).

Mivel a henger legbelső részén értelemszerűen nem lenne gravitáció, a tervezők szerint az űrállomás egyik üzletileg is kiaknázható tulajdonsága az lehetne, ha a henger középső része egyfajta "zéró gravitációs" műhelyként szolgálna olyan feladatokhoz, amelyeket gravitációnál nem, vagy csak nehezen lehet megoldani, például nyersanyagok feldolgozása vagy újfajta gyógyszerészeti eljárások kidolgozása.

A mérnökök mégis úgy számolnak, hogy az űrállomást elsősorban a turizmus tehetné üzletileg is sikeres vállalkozássá, aminek érdekében az építménybe egy élményparkot is terveztek, ami a lakók érzelmi és pszichológiai egyensúlyáról is gondoskodna. Bár egy ilyen űrállomás még minden bizonnyal jó ideig nem fog elkészülni, az azért biztató, hogy a terv már a második fázisban jár, és a NASA is támogatja a Innovative Advanced Concepts Program keretében.

(A borítókép csak illusztráció, azon nem a cikkben szereplő űrállomás látható, Fotó: Getty Images, Forrás: Universe Today, TAMU)