A Voyager 1 1977. szeptember 5-én indult az űrbe, hogy segítségével adatokat gyűjtsenek a Szaturnusz és Jupiter rendszeréről, feltérképezzék a külső Naprendszert és új jelenségeket figyeljenek meg közvetlen közelről, mielőtt az űreszköz tovább halad a Naprendszer határa felé. A Voyager 1 2012. augusztus 25-én lépett ki a csillagközi térbe, ahová társa, a Voyager 2 2018. november 5-én követte. A szonda közel 47 éve tartó útja során 162,9 csillagászati egységre (több mint 24 milliárd kilométerre) távolodott a Földtől és jelenleg körülbelül 22 óráig és 35 percig tart eljuttatni egy üzenetet az űreszközig, vagyis egy teljes oda-vissza üzenetváltás 45 órát vesz igénybe. A plutóniummal működő radioizotópos termoelektromos generátorok még tudják a Voyager meghajtását biztosítani, de a berendezések közül többet, például az ultraibolya tartományban mérő spektrométert, valamint az infravörös interferométert, spektrométert és radiométert (IRIS) is le kellett állítani az energiával való takarékoskodásra való tekintettel.

A szonda sokáig megfelelően funkcionált és gyűjtötte a tudományos adatokat a csillagközi térben, de az elmúlt időkben több alkalommal is gondok merültek fel vele kapcsolatban. 2022 májusában érthetetlen üzenetek kezdtek beérkezni a földi irányítóközpontba, amelyek érvénytelen telemetriai adatokat tartalmaztak. A vizsgálatok során kiderült, hogy a szonda aktuális helyzetét meghatározó és vezérlést végző rendszere (AACS, Attitude Articulation and Control System) egy olyan számítógépen át kezdte közvetíteni a jeleket, amelyről azt feltételezték, hogy régen kikapcsolt és ez a komputer módosította az adatokat. A probléma megoldása egyszerűen zajlott: utasították a rendszert, hogy újra a megfelelő számítógépet használja adatközvetítésre, később pedig a további hibák megelőzése érdekében javítócsomagot küldtek a szoftverre. Decemberben azonban újabb rossz hírek érkeztek a Voyagerről:

ez alkalommal az egyik fedélzeti számítógép, az FDS (flight data system) hibásodott meg, elvesztette a kapcsolatot a telemetriai egységgel (TMU, telemetry modulation unit).

Ennek eredményeképpen novembertől kezdve nem küldött érvényes, értelmezhető adatokat a Földre többet sem a tudományos berendezésekből, sem az űreszköz állapotáról.

A közvetített jelek (1-ek és 0-ák sorai) arra utaltak, hogy valami "beragadt" a gépben és ezen a számítógép újraindítása sem segített. A Voyager 1 évtizedekkel ezelőtt tervezett berendezései és az űreszköz Földtől való távolsága sem könnyíti meg a hibaelhárítást, ezért a NASA decemberben úgy becsülte, hogy hetekbe telhet, amíg megoldást találnak a helyzetre. Suzanne Dodd, a Voyager-program projektmenedzsere februárban úgy nyilatkozott az Ars Technikának, hogy "felérne egy csodával", ha a gépet sikerülne visszaállítani eredeti állapotába és ez az elmúlt idők legsúlyosabb problémája, amivel a Voyager 1-gyel kapcsolatban szembesültek. Dodd elmondása szerint a vizsgálatok alatt megállapították, hogy a hiba kiindulópontja nagy valószínűséggel az FDS memóriájában rejlik, de a pontos okot nehéz feltárni a telemetriai adatok nélkül, márpedig éppen ezeket nem tudja elküldeni a szonda számítógépe.

A NASA JPL munkatársai a Voyager 1 által küldött jelekből (carrier tone) tudják, hogy az űreszköz még funkcionál és az utasításokat is megkapja, amelyeket a Földről küldenek neki. Megfelelően kommunikálni azonban egyelőre nem lehet a szondával. Jelenleg a memória hibás részét igyekeznek megtalálni a szakértők, de ehhez fél évszázados dokumentumokat kell átfésülni és a Voyagert olyan módon vezérelni, amire évtizedek óta nem volt példa. A Voyager 1 jövője így bizonytalanná vált, de útját az űrben továbbra is folytatja és mivel még a harmincas években is a Deep Space Network hatókörében lesz, a hiba megoldása után és kellő energiával akár még évekig kapcsolatban maradhat a Földdel.

(Fotó: NASA/JPL-Caltech)