A fiú és a lány ismeretlen eredetű ruhát viseltek, és olyan nyelven beszéltek, amit senki sem értett. Eleinte minden ételt visszautasítottak, kivéve a zöldbabot.

A furcsa esetet két középkori krónikás, Ralph of Coggeshall és William of Newburgh is lejegyezte. William beszámolója szerint az aratás idején bukkantak rá a „teljesen zöld bőrű, furcsa színű ruhákba öltözött” gyermekekre. Egy helyi földbirtokos, Sir Richard de Calne fogadta be őket. A gyerekek idővel alkalmazkodtak: megtanultak angolul, és már rendes ételt is ettek – zöld bőrük ezek után fokozatosan visszanyerte normális árnyalatát. A fiú viszont sajnos hamarosan megbetegedett és meghalt, a lány viszont életben maradt, és később Agnes Barre néven vált ismertté. Amikor már folyékonyan beszélt angolul, elmondta, hogy egy St. Martin nevű helyről származnak, ahol alig süt a nap, és a tájat örökös félhomály borítja. Azt mesélte, hogy épp állatokat tereltek, amikor egy furcsa hangot hallottak, és mire észbe kaptak, már Woolpitben voltak.

Azóta is sokféle találgatás látott napvilágot a származásukat illetően. Egyes történészek szerint flamand menekült gyerekek lehettek, akiknek szülei a korabeli polgárháborúban haltak meg. Az általuk beszélt „halandzsa” egy ismeretlen holland dialektus is lehetett, a sötét, félhomályos táj pedig talán a thetfordi erdő sűrű árnyékára utalt. A zöld bőrük pedig klorózis következménye lehetett – egy, az alultápláltsággal összefüggő állapoté – de az arzénmérgezés sem zárható ki.

Persze a racionálisabb megközelítések mellett felütötték fejük a “fantáziadúsabb” magyarázatok is: ezek közül a földönkívüli eredet természetesen kiemelt helyen szerepel. Robert Burton A melankólia anatómiája (1621) című művében például azt írta, hogy a gyerekek „a mennyből estek alá” – ez a gondolat vezetett egyébként végső soron a modern kor „kis zöld embereihez”, akik az űrből érkeznek.

Annyi azonban biztos, hogy akár eltévedt árvákról, táplálkozási problémákról, akár valami sokkal különösebb dologról volt szó, Woolpit zöld gyermekei máig a történelem egyik legrejtélyesebb esetének számítanak. Ahogy Newburgh-i Vilmos fogalmazott:

„Mindenki azt mond, amit akar... Én nem bánom, hogy feljegyeztem egy ilyen hatalmas és csodálatos eseményt.”

(Forrás: All That’s Interesting, Kép: Rod Bacon/Wikimedia Commons)