A Speedfactory akár sikersztori is lehetett volna. A világ túlsó feléről szállítani dolgokat a világ innenső felére: para. Trendekre nem tudni reagálni, mert a világ túlsó felén be kell tanítani a munkásokat az új darabok gyártására, és akkor még a hajóútról nem is beszéltünk: para. És persze micsoda lehetőség, hogy ha fura formájú a lábam, akkor helyben el tud készülni egy olyan cipő, ami tiszteli az én idétlen bütykömet. Kár lenne belőle gyártani egymillió párat - egyet viszont nagyon is kéne. Az pedig nagy, ázsiai gyárakban nem fog menni.

Az Adidas évente több százmillió pár cipőt gyárt, ezekben az üzemekben a cél 50.000 volt. Hogy valóban volt-e igény ennyi személyre szabott, egyedi, helyben készült csukára, vagy már itt hibás volt az elképzelésük, sose fogjuk megtudni. De ők legalább nem spórolni, hanem innoválni akartak, csak nem sikerült.

Valamit elszámoltak

Másfél éve Elon Musk is belátta, hogy bizonyos folyamatokhoz még kellünk mi, emberek, hiába lenne jó minket lecserélni nem panaszkodó, szakszervezetekbe nem tömörülő gépekre. A Teslánál a végső összeszerelés tűnt a problémás pontnak: a gépek ugyan szépen precízen képesek elvégezni ugyanazt a mozdulatot nagyon sokszor, viszont nem veszik észre, ha az elemek nem illeszkednek tökéletesen, az anyag nem egyenletes, vagy egy kis tömítés nem sikerült hibátlanra.

Az Amazon se tud szabadulni tőlünk

Pedig biztosan örülnének, ha az emberek nem dolgoznának, csak vásárolnának náluk. Hol voltak még az Amazon kasszás nélküli közértjei, amikor Jeff Bezos cége hét éve bejelentette a Kiva Systems megvásárlását: a cél akkor az volt, hogy a raktárrobotokat gyártó cég segítse a kereskedelmi óriás növekedését. Ez persze bejött, de a helyzet és a lecke hasonló, mint Musknál: korai még letenni a gyári dolgozókról. A Wired két éve szívszorító riportban számolt be azokról a lakókocsiban élő nyugdíjasokról, akik a karácsonyi őrületben az Amazon disztribúciós központjaiban vállalnak szezonális munkát, míg a Guardian arról tudósított nemrég, hogy egy összeesett raktári munkásra húsz perc alatt találtak rá a főnökei, míg amikor egy rossz terméket rakott a kosárba, két perc után már jöttek rászólni. A férfi meghalt, a kollegáknak pedig szépen vissza kellett állniuk pakolni a dobozokat. A robotok biztos nem akartak volna elszívni egy cigit és beszélgetni kicsit az eset után.

Ki lesz a következő?

Az Adidas izgalmas víziót mutatott fel, amikor megpróbálta a globális termelésének jó egy század százalékát szinte emberi beavatkozás nélkül előállítani. Nem spórolni akart, hanem kísérletezni. Reméljük, hogy nem ment el a kedvük tőle - mert ha a vállalatok azt szeretnék, hogy barátkozzunk meg az emberek nélküli gyárakkal, akkor muszáj lesz kitalálniuk, hogy az miért lesz jó, és miért lesz izgalmas. Nekünk.

(Fotó: Adidas)