Az Adobe MAX nevű konferenciájának a legfontosabb bejelentése az iPaden futó Photoshop volt ugyan, de talán nem annak lesznek a legkomolyabb következményei - még úgy sem, hogy elsőre gyatra értékeléseket kapott. A vállalat a Twitterrel és a New York Times-szal közösen bejelentette: itt az ideje, hogy rendet rakjanak a digitális fotók, videók attribúciójával kapcsolatban.

Mi az az attribúció?

Elsősorban az, hogy az adott alkotást ki készítette, kinek kell tulajdonítani. Ezért is állt az Adobe a projekt élére: alkotók milliói dolgoznak az eszközeivel, milyen klassz lenne úgy kiadniuk egy fájlt a kezükből, hogy azon letörölhetetlenül rajta van a kézjegyük. Nincs többet képlopás, se piaci pólókhoz, se politikai kampányokhoz, se semmihez.

A kellemes mellékhatás: látszik a módosítás is

Az, hogy a kedves grafikusoknak, vágóknak legyen jó, nehezen kommunikálható téma: amúgy is jó nekik, szép számítógépek előtt dolgoznak, ha akarnak, nyáron is sapkában, ha akarnak, menő kutyával, ha fáradtak, drága kávéval. Amikor őket meglopják, látszólag nem fáj, marad a szép gép, a szép kutya, a jó kávé - de csak az legyint a szellemi tulajdon lopására, akitől még nem nyúltak le gondolatot, fotót, munkát.

Viszont ha már digitális ujjlenyomat kerül a képre, annak lesz egy kellemes mellékhatása: ha valaki módosítja azt, arról az ujjlenyomat tudni fog, megsérül általa. Így ha én csinálok egy fotót egy politikusról, amire valaki kaki emojit hegeszt, senki nem fogja elhinni, hogy valóban kakifejű az illető, hiszen az ujjlenyomat vörösen világít: az eredeti képet Balázs készítette egy rendes, nem kakifejű emberről, akit aztán valaki bekakizott. Vagyis mi, a képeket nézegetők is nagyot nyerünk az egésszel, ránézésre meg tudjuk mondani, mi kóser és mi nem, valószínűleg ezért csatlakozott az Adobe kezdeményezéséhez a Twitter és a New York Times.

De ez még semmi. Mármint ténylegesen semmi.

Az, hogy az egész programnak van-e értelme, nem az Adobe-nál és nem a Times-nál fog eldőlni, hanem a Twitteren. Az alkotók szeretni fogják ezt a megoldást, ha nem sok macera, hiszen megnehezíti, hogy lopjanak tőlük. A Times eddig se kukákból túrta a fotóit, és nem is rajzolt bajszot, se kaki emojit a cikkekben használt fotókra. A kérdés az, hogy a Twitter mennyire áll bele abba, hogy egyértelműen és könnyen látható legyen az oldalon, hogy kamu vagy lopott-e egy feltöltött kép.

Jack Dorsey, a Twitter vezetője nemrég jelentette be, hogy november végétől nem lesznek politikai hirdetések az oldalon - miután Mark Zuckerberg azt mondta, hogy a Facebookon még hazudhatnak is a kedves jelöltek. Ma pedig Dorsey-ék elindítottak egy szavazást arról, hogy a platformjukon hogyan kezeljék a gyanús képeket, videókat.

Vagyis a Twitter komolyan gondolja

Olyanokat kérdeznek a szavazásban, hogy amikor egy fotón nem bőrhibákat javítanak, hanem mondjuk egy politikusról keltik hamisan azt a látszatot, hogy beteg (ahogy az Nancy Pelosi házelnökkel megesett az Egyesült Államokban), akkor azokat a tartalmakat egyszerűen töröljék, jelöljék meg, hogy gyanúsak, vagy hagyják azokat változatlanul, jelöletlenül.

És ez csak a bemelegítő kérdés, utána olyanokról kérdeznek, mint hogy kötelességük-e lekapni ezeket a fotókat, vagy inkább joguk. Olyan párbeszédet indítanak el, amihez képest Pandora szelencéje kis kutyanyelvkidugós gyerekpersely. Amikor egy közösségi média platform elkezd nyíltan belemenni abba, hogy vajon meg kell-e tudnia különböztetni a hamisat az igaztól, és még arról is kikéri a véleményünket, hogy ezt pontosan hogyan tegye, hogy valóban értelme is legyen, akkor fejet kell hajtani. Pláne, ha hozzátesszük, hogy a Facebooknak több moderátora van, mint a Twitternek alkalmazottja. Mégis ők próbálják meg a lehetetlent.