Az az osztálytársunk is volt normális egyszer, akinek hetedikben kipottyan a pillangókés a mackónadrágjából tornaórán. Kedves, szerény újszülöttként, relatíve békés óvodásként kezdte. Aztán valami történt, és most senki sem hiszi el, hogy ez a gyerek az a gyerek. A Facebookkal nagyjából ez a helyzet.

Halványan rémlik még, amikor tíz éve vidáman jelölgetjük be az iWiWről átszivárgó ismerősöket. Ikszelgetjük be a zenekarokat, amiket szeretünk. Töltögetjük a Tripadvisor Facebook alkalmazásának kis térképét, hogy a barátaink orra alá dörgöljük, hogy hol jártunk (mindenhol) és hova tervezünk menni (mindenhova). A Facebook ekkor még sehol sincs attól, hogy a világ problémáinak megoldójaként próbálja ünnepeltetni magát - míg sokan a világ problémáinak okozójaként gondolnak rá. Most viszont ez a helyzet, és a kedves szülők sorra kapják a telefonokat az iskolából: tessenek bejönni valamelyik este, mert a kölyök megvadult.

A Facebook és a pénzügyek

Június közepén jelentették be a Librát, egy olyan globális fizetőeszközt, ami a pénzügyekben fejletlen országokban is biztonságos és egyszerű utalásokat tesz lehetővé azoknak, akiknek nincs bankszámlájuk. Letöltenek egy alkalmazást, befizetnek vagy beutalnak pénzt, és végre szabadon mozoghat az érték kedvenc kis bolygónkon - szerintük. A Facebook azok után, hogy jó két és fél milliárd regisztrálttal bír, a kapcsolataik és a médiafogyasztási szokásaik után most a pénzügyeik fölött is szeretne hatalmat gyakorolni - a szabályozók, szakértők szerint.

Október végén Mark Zuckerberg az Egyesült Államok Képviselőházának egy bizottsága előtt jelent meg, és röpke hat órányi válaszolgatás után sem lett senki nyugodtabb. Az, hogy az ezt megelőző hetekben több nagy pénzügyi vállalat, így a MasterCard és a Visa is kiszállt a kezdeményezésből, jól mutatja, hogy a 2020-as tervezett indulásig jó sok öltönyös, kis zászlós kitűzős embert kell meggyőznie Zuckerbergéknek arról, hogy a gyerekre rá lehet bízni az osztálypénzt.

A Facebook és a demokrácia

Furcsa, elméletileg össze nem függő hírek sorozata indított el izgalmas párbeszédet az Egyesült Államokban Kína és a szólásszabadság körül: először egy NBA csapat vezetője jelezte Twitteren, hogy támogatja a hong-kongi tüntetéseket, majd Kína megpróbálta kirúgatni ezért. A Blizzard nevű játékfejlesztő cég egy profi Hearthstone játékost tiltott le nagyjából ugyanezért, mindeközben az Apple elérhetetlenné tett egy appot, ami a hong-kongi tüntetőket segíti abban, hogy lássák, merre járnak a rendőrök. Szóval gond, az akad bőven az osztályban. Ekkor gondolta a Facebook, hogy megmutatja, hogy igazi éltanuló, ha a szólásszabadság megvédéséről van szó, és rögtön be is jelentették, hogy náluk a politikusok még hazudhatnak is hirdetésekben, ők ezt nem ellenőrzik, hiszen a kedves választók hadd lássák a hazudozást, attól is csak tájékozottabbak lesznek. Ezt persze Donald Trump orosz segítséggel történő megválasztása után három évvel talán ők maguk se hiszik el - olyannyira, hogy a Facebook saját alkalmazottai írtak nyílt levelet a vezetőségnek, hogy ugyan ne keressenek már azon pénzt, hogy hazugságokat terjesztenek. Sőt, ha lehet, korlátozzák a mikrotargetálást, vagyis, hogy a politikusok mást és mást ígérgessenek minden háztömbnek, anélkül, hogy a többiek látnák azt.

A Facebook és a gyerekek

Nem ez az első kellemetlen fogadóóra Zuckerbergék életében: hosszú ideje ott lebeg a fejük fölött, hogy a gyereket a legokosabb volna szétültetni, szépen külön cégekbe szedni a Facebookot, és az általa birtokolt Instagramot és WhatsAppet. A szülők gyorsan el is szaladtak tűért és cérnáért: épp most jutott eszükbe, hogy közös, titkosított háttérrendszert készítsenek a három szolgáltatás mögé, hogy ha ne adj' isten a versenyhivatal azt mondaná, hogy az Insta, a WhatsApp és a Facebook egy kézben kicsit sok, sokkal nehezebb legyen szétszedni azokat. Amolyan bónuszként egy másik problémát is megold a titkosítás: nem kell tartalmat moderálni, hiszen a cég nem látja, hogy mi zajlik az egyes beszélgetésekben. És persze ez egyrészt remek, hiszen kinek van köze a privát üzeneteinkhez - ugyanakkor nyugtalanító, hogy a világ legnagyobb üzenetküldő platformjain történhet majd bármi, amit feladó és címzett nem szégyellnek, anélkül, hogy a sokszor fiatal felhasználók bármilyen segítségre számíthatnának a rendszeren belül.

A Facebook és a híreink

És akkor fél kilenc körül, amikor a kedves szülők már támolyognának haza, egy kedves pedagógus még elkapja őket a teremből kilépve. És őt már Zuckerbergék sem tudják végighallgatni. Tudják, hogy a gyerek sokat ártott annak, ahogy az online médiumok működnek és pénzt keresnek. Pont ezért jelentették be, hogy újra nekidurálják magukat annak, hogy megszeressék őket a kiadók: a Facebook News, vagyis a Facebook most létrejövő hírrovata egyelőre csak az Egyesült Államokban fog jó minőségű forrásokból cikkeket megosztani a kedves felhasználókkal, hátha így újra áramlik majd a pénz és a figyelem a hiteles hírforrások felé. Ja, hogy egy hírhedt szélsőséges álhírportál is közéjük került? Erre már a kedves szülők is csak megrántják a vállukat, és elindulnak haza. A gyerek menthetetlen - szerintük is.

(Nyitókép: Getty)