Gyönyörűen kivitelezett jelentésben foglalta össze az édesvízi vándorló halak életkörülményeinek aggasztó helyzetét a World Fish Migration Foundation nevű alapítvány. Ez a jelentés a Föld biodiverzitását jellemző úgynevezett Élő Bolygó Index e fajcsoportra vonatkozó alapadatait foglalja össze - és igen aggasztó számokat mutat.

1970 és 2016 között globálisan 76%-kal csökkent azon halak ismert populációinak száma, amelyek az édesvizek hálózatát felhasználva közlekednek ívóhelyük és élőhelyük között. Ez a csökkenés meghaladja mind a szárazföldi, mind a tengeri vad állatvilágban tapasztalható csökkenés mértékét. A legnagyobb pusztulás Európában tapasztalható, itt 93% ezen fajok visszaszorulásának mértéke, de Dél-Amerika és a karibi térség populációiban is átlag feletti, 84%-os a csökkenés. Észak-Amerika vándorló halai viszont egész jól bírják: itt 28%-os csökkenést mértek az eltelt alig fél évszázad során.

A túlélésért folytatott küzdelem egyik legnagyobb vesztese a kihalófélben lévő európai angolna. Szegénynek a Sargasso-tengertől, ahol kikel az ikrából, az európai folyókban lévő élőhelyéig majd vissza több ezer kilométernél is többet kell megtennie. Pontosabban kellene, mert ennek a vándorlásnak egyre több akadálya van.

A rendkívül hosszú életű, 5-20 évesen ivaréretté váló de egyes feljegyzések szerint akár száz évnél hosszabb életet is megélni képes halakat éppen úgy sújtják a klímaváltozás és a környezetszennyezés, az invazív fajok térhódítása, na és persze a túlhalászat hatásai, mint a kevésbé csavargó életútra berendezkedett társaikat. A szabadon kanyargó folyók eltűnése és főként a hatalmas duzzasztógátak létrejötte viszont a vándorló halak sok példánya számára teljesen ellehetetleníti, hogy elérje szaporodóhelyét vagy hogy elfoglalja faja korábbi élettereit.

Tanulságos, hogy az emberi civilizáció számára egykor oly fontos értékek, a folyószabályozás és a "tiszta" energiát jelentő vízerőművek építése hosszú távon mekkora károkat okozott és sajnos okoz jelenleg is a Föld élővilágának nagyobb összefüggéseiben. Vannak azért lehetőségek, elsősorban a fejlett világ számára a hibák legalább részbeni helyrehozására. A jelentés is megemlíti iránymutató javaslatai között a hollandiai példát, ahol jelenleg is zajlik a korábban gátakkal, ipari beruházásokkal elzárt halvonulási utak helyreállítása, újbóli megnyitása.