“A vendégek, akárcsak a halak elkezdenek szaglani három nap után.” - mondta Oscar Wilde, esetleg Benjamin Franklin, az idézet pontos eredetéről folynak a találgatások. Bármelyikük is volt, valószínűleg a kijelentésre nem minden előzmény nélkül ragadtatta magát, hanem volt szerencséje átélni azt a felemelő élményt, mikor a meghívott vendégek az illendőség szabályait nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva egy pár nappal, esetleg héttel tovább találnak maradni a kelleténél, elfogyasztanak minden elfogyaszthatót, összetörnek minden összetörhetőt, majd a vendégség végén maguk után hagyják a káosz közepén magába roskadt vendéglátót.

Végül is ilyen egy jó buli, legalábbis a látogatók szemszögéből nézve, de a házigazda valószínűleg más kifejezést használna rá.

Pokoli vendégek

De az idézet akár valamelyik sokat látott Airbnb házigazdától is származhatna. Igaz, hogy a lakáskölcsönzés kicsit más kategória, mint a vendégek fogadása, elvégre itt pénzügyi előny származik az ügyletből, de ez nem jelenti azt, hogy a lakását/házát kiadó tulajdonosnak vállalnia kell a kockázatot, ami idegenek elszállásolásával jár. Éppen ellenkezőleg, minden joga megvan rá, hogy az ingatlana biztonságát valamilyen módon garantálni próbálja. Ez pedig nem egyszerű, elvégre a szállásadásnak ez a formája a sharing economy, a közösségi gazdaság egyik szépen virágzó ága, melyre igen nagy az igény, de a közösségi gazdaság természetéből következően kevésbé szabályozott, mint a tradicionális vendéglátói szektor.

Ami előny, az egyik oldalon (könnyebb pénzkereseti lehetőség), az áldozatot kíván a másikon (bizonytalan üzleti feltételek).

Azonban, hogy az emberek ne veszítsék el a hitüket a közösség erejében és továbbra is szívesen megosszák javaikat egymással elidegenedő huszonegyedik századunkban is, kitárva egymás előtt szívüket és ajtajukat, az Airbnb háza táján is egyre több újítást vezetnek be, melyek segíthetnek megelőzni a potenciális katasztrófát és a pokolbeli vendégek megjelenését (lásd: guest from hell). A tavaly halloweenkor történt lövöldözések után, melynek öt halálos áldozata is volt, a vezetőség betiltotta a “party házak” intézményét, vagyis egy szigorúbb szűrőrendszert vezetett be, melyeken (a remények szerint) fennakadnak a megbízhatatlannak ítélt bérlők. Brian Chesky az esemény után néhány nappal egy Twitter üzenetben osztotta meg az új szabályozások terveit, többek között egy “gyorsreagálású csapat” (rapid response team) felállítását, mely azonnal a helyszínen terem, ha a buli túl hevessé válik.

Tolakodás nélküli védelem?

A megfigyelőeszközök használata sem újkeletű módszer az indulatok féken tartására, de az ötlet, hogy az Airbnb a saját honlapján ajánlja és árulja a kellékeket, viszonylag friss fejlemény, amit szintén a tragédiába torkolló vagy kényelmetlenné való események ihlettek. A szállásadók a telepített érzékelőkkel folyamatosan szemmel tarthatják a házukban zajló eseményeket, és baj esetén meg időben beavatkozhatnak. De mi számít bajnak?

• Az egyik eszköz a Minut névre hallgat, egy riasztó, mely mellesleg monitorozza a hőmérsékletet, páratartalmat, zajt és mozgást.
• A másik a NoiseAware, zajszintmérő. A honlapon a következő leírás ismerteti a képességeit: “A túlzott zaj az ingatlan helytelen használatnak egyik fő mutatója. A NoiseAware szolgáltatása a vendégek privát szférájának tiszteletben tartása mellett perceken belül figyelmeztet a zajszint tartós megemelkedése esetén, az olyan pillanatnyi zajok esetén azonban nem jelez, mint egy ajtó becsapódása. A NoiseAware a legjobb megoldás az otthonod, a szomszédaid és a hírneved védelmére.”
• A harmadik a Roomonitor, mely lehetővé teszi hogy “közvetlenül a saját és a vendégeid telefonjára érkező értesítésekkel kerüld el a lehetséges problémákat, még mielőtt felmerülnének. A vendégek privát szférájának védelme biztosított.”

Az összes eszköz speciális árkedvezménnyel kapható, ami akár ötven százalékos engedményt is jelent, és mind egyezik egy dologban: tiszteletben tartja a bérlők magánélethez való jogát. Ezt úgy biztosítják, hogy a berendezések nem rögzítenek hangokat, csupán a zajszint változásait mérik. De a megfigyelőrendszer akkor is csak megfigyelőrendszer marad, és bevezetése  természetesen felveti a szokásos jogi kérdéseket, miszerint meddig mehet el a bérbeadó a saját jogainak védelmében és mi illeti meg a vendégeket, ha védeni akarják magukat a túlzott ellenőrzés ellen. A szabályok elég egyszerűek, tulajdonképpen ugyanazok az irányelvek érvényesülnek, mint a kép vagy hangfelvételek készítése esetén, vagyis a bérlőknek joguk van tudni a megfigyelés tényekről, meg kell nekik mutatni az eszközöket és vázolni az ellenőrzés célját.

Mindennek átláthatóan és nyíltan kell működnie, egy készüléket sem lehet elrejteni a szemek elől, valamint tilos bármit hálószobába vagy fürdőszobába telepíteni.

De a pszichológiai teher, ami az állandó ellenőrzöttség érzéséből fakad, így is arra készteti a szakemberek egy részét, hogy megkérdőjelezze a módszer létjogosultságát. Vajon nem kéne e inkább más, kevésbé invazív módon biztosítani az együttműködést és nyugalmat? Evan Greer, a digitális jogok védelmével foglalkozó amerikai szervezet, a Fight for the Future alelnöke szerint: “Kétségkívül egy olyan eszköz, mely csak a zajszint változásait méri még mindig jobb, mint egy internetkapcsolattal rendelkező kamera -, vagy lehallgatórendszer, de egy olyan világ felé haladunk, ahol nagyjából minden használati tárgyunk ellenőriz minket valamilyen módon és nem vagyok benne biztos, hogy ez egy biztonságosabb világhoz vezet.”

(Fotó: Pxfuel, Facebook/Airbnb)