Túlzás azt mondani, hogy a floppy-lemezek piaca akár csak hasonlít méretben egykori önmagára, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen eltűnt volna a kereslet – és ahol akad kereslet, ott előbb-utóbb akad kínálat is. Tom Persky egyike az utolsó floppy-mohikánoknak, és az Eye on Design egy készülő könyv miatt készített vele egy hosszabb interjút, amit most röviden összefoglalunk.

Tom Persky a floppydisk.com vállalat alapítója, aki egyébként az internet hajnalán ezer dollárért vásárolta meg ezt a címet, amelynél jobbat egy hasonló cég nem is kívánhatna magának. A vállalat jelenlegi profilja floppy lemezek forgalmazása és újrahasznosítása, viszont félreértés ne essék: lemezek gyártásával nem foglalkoznak. A cég egyéb szolgáltatásai közé tartozik a lemezről történő adatátvitel, az újrahasznosító program, valamint a használt és/vagy törött hajlékonylemezek értékesítése művészeknek szerte a világon. Mindez a floppydisk.com-ot kulcsszereplővé teszi a kicsi, de nyereséges kortárs floppy-szcénában.

Persky úr a 80-as és 90-es években floppy lemezek duplikációjával foglalkozott, ami akkortájt nagy üzlet volt. Ahogy azonban a nagyobb cégek kivonultak az iparból, a floppydisk.com-ot egyre többen keresték meg, hogy vennének lemezeket. És hogy az idő a múlása a népszerű tévésorozat, a True Detective-ből kölcsönzött hasonlattal élve valóban egy korong, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a cég rövid története: a vállalat tehát először floppykat másolt, aztán átálltak CD-re és DVD-re, mostanra azonban a bevétel 90 százalékát ismét a floppy-k adják – ezúttal azonban az üres lemezek forgalmazása.

A forgalmazás viszont nem könnyű úgy, hogy ilyen lemezeket már szinte senki sem gyárt, és Persky úr maga is elismeri, hogy nincs annyi lemeze, mint amennyit szeretne – jelenleg olyan félmillió lemezzel tud szolgálni. Ezek között szinte mindenféle lemez akad: 3,5 hüvelykes, 5,25 hüvelykes, 8 hüvelykes és még igazi ritkaságok is. A lemezek zöméhez a cég a legutolsó, egyenesen a gyártótól történt beszerzésekor jutott hozzá – de ennek is már 10-12 éve. Akkor Persky úr úgy döntött, hogy megveszi a teljes készletet, ami néhány millió lemezt jelentett, és nagyjából azóta is ezekre épül a cég. Emellett akadnak más források is – volt aki a nagyapja garázsában talált 50 ezer lemezt, de napi 1000 lemez érkezik újrahasznosítás céljából is, illetve időnként nagyobb cégek is átállnak modernebb technológiára, és leselejtezik az ősi floppy-készleteiket.

Ennek ellenére tehát véges az elérhető lemezek száma, és ez ki is ütközött akkor, amikor a vállalattól Hollandia rendelni akart félmillió floppyt – ezt a cég kénytelen volt visszautasítani, mivel egyrészt ennyi lemeze nem volt épp készleten, másrészt a megrendeléshez cserben kellett volna hagynia a régi üzletfeleit, akik pedig számítanak továbbra is ezekre a szolgáltatásokra. Az üzletfelekre rátérve – köztük akadnak hobbisták, gyűjtők, akiknek a legkönnyebb kielégíteni az igényét, mert ők 20 vagy legfeljebb 50 darab lemezt vásárolnak. A bevétel nagy részét azonban nem ők, hanem a legnagyobb megrendelők szolgáltatják: ők továbbra is információ kinyerésére, átvitelére, esetleg tárolására használják ezeket a lemezeket. Ezen ügyfelek közé tartoznak a légitársaságok, mivel a jelenlegi légiflotta elég idős, ezért a repülési rendszerek komoly része ma is floppykat használ, de az orvosi eszközök egy része is még floppy-kkal működik. Ezeken felül a legnagyobb vásárló egyébként a varró- és hímzőipar, mivel sok cég fektetett be régebben drága gépekbe, amelyek floppy-kkal működtek, és amelyeket nem szeretnének lecserélni.

A lemezekre rátérve: a legkeresettebb a szabványos 1,44 MB-os, 3,5 hüvelykes üres hajlékonylemez (jellemzően ez szokott lenni a mentési ikon). A legértékesebbek jelenleg viszont a 720KB-os dupla sűrűségű lemezek. Ezek mellett akadnak például speciális 8 hüvelykes lemezek, amelyekre nagyon kicsi a kereslet, és amelyekből csak kis raktárkészlet van – de ezek viszont teljesen pótolhatatlanok. Ugyanez mondható el a négysűrűségű, 5,25 hüvelykes lemezekről. A lemezek ára egyébként olyan gyorsan változik, hogy Persky úrnak fogalma sincs, mennyit érhet a teljes készlete – 10 éve egy floppy darabját 8-12 centért vásárolta meg, és ezek mostanra 1 dollárt érnek, egy 720 KB-os duplasűrűségű lemezt pedig akár 2 dollárért is el lehet adni. A jelenlegi készlettel egyébként a cég nagyjából még négy évig képes a piacon maradni.

Kérdéses persze, hogy ha még maradt üzlet a floppy-ban, miért nincs egy komolyabb gyártó sem. Ennek az oka egyszerű, szemben a DVD-vel vagy a CD-vel a floppy előállítása komplex folyamat, amihez komoly beszerzési és előállítói láncot kell kiépíteni. Egy ilyen lemez akár kilenc egyedi alkatrészből is állhat, amit mind le kell valakinek gyártani – azonban senki sem fog felhúzni többmilllió dollárért egy gyárat azért, hogy olyan lemezekhez gyártson alkatrészt, melyeket egyre kevésbé használnak. Idővel ugyanis mindenki lecseréli majd az eszközeit, így ez a technológia épp kifelé tart a történelemből. Persky úr szerint olyan szélesebb tömegeket megmozgató nosztalgiakorszak sem feltétlen vár ezekre a lemezekre, mint mondjuk a bakelitekre, inkább olyan sokak számára kedves, de komplexitása okán többé fel nem támaszható, ugyanakkor egy letűnt korszak minden szépségét őrző technológia lesz, mint mondjuk az írógép.

Kép: Pixabay/kevberon