1. Zsugorodó porosz egyenruha

Winston Churchill a hétéves háborút az első tényleges világháborúnak nevezte -- nem is véletlenül, hiszen ez volt a 18. század legnagyobb fegyveres konfliktusa. A poroszok a csatározásban ráadásul elég szűkös anyagiakkal vettek részt, ezért aztán amikor az egyenruha tervezésére került sor, mindenbe csak a legszükségesebb anyagot pakolták, és igyekeztek nem is túlméretezni ezeket a darabokat.

Ezért aztán ha netalán nedvesség érte az egyenruhát, akkor az szépen összement, mint amikor elrontjuk a mosást. A ruha így nem csak a mozgást korlátozta, de helyenként elszorította a vérkeringést is. Egy idő után már begombolni sem lehetett ezeket, ami hideg időben különösen nagy baj volt. Mivel pedig extra kabátra már nem futotta, így sok porosz katona halálra fagyott.

2. A hesseni zsoldosok csákója

A britek az amerikai függetlenségi háborúban alkalmazták a hesseni zsoldosokat, akik szívesen viselték jellegzetes magas csákójukat, amit még ezüsttel is díszítettek itt-ott. A csákó az európai harctéren nem volt zavaró, ellenben a vadregényes rengetegekben az Újvilágban folyamatosan beleakadt az ágakba. A csillogó ezüstöt pedig nagyon kedvelték az ellenséges mesterlövészek, akiknek ez nagyon jól jött egy-két potya fejlövés erejéig.

3. Fehér szalagok

Nem csak a hesseni zsoldosok imádták a feltűnősködést, de munkaadóik, a britek is. Ennek egyik megnyilvánulása a jellegzetes fehér szalag, amit bárhol lehet a testen viselni, ha nagyon szeretnénk, hogy már messziről észrevegyenek. Persze harci körülmények között nem biztos, hogy ez utóbbi cél jelenti a kulcsot az életben maradáshoz.

A 18-19. század folyamán ezek a szalagok kombinálva a jellegzetes vörös kabátokkal nagyban megkönnyítették az ellenséges mesterlövészek dolgát.

Azt hihetnénk, hogy egy idő után csak tanultak a derék angolok ezekből a hibákból – és tanultak is: az első világháborúban már jóval visszafogottabb uniformisokban küzdöttek... Aztán valakinek eszébe jutott a Gallipoli-félsziget ostrománál, hogy jó ötlet lenne, ha a baráti egységek felismernék egymást, ezért elkezdtek fehér karszalagot hordani, hogy a sötétben is lássák egymást. A baj csak az volt, hogy a fehér színt a sötétben nem csak a britek látták.

4. Vörös kabát

A vörös kabátot a 17. században vezette be a brit hadsereg, és akkoriban addig sosem látott egységes megjelenést kölcsönzött a katonáknak. A rengeteg vörösbe öltözött harcos látványa pedig nem ritkán váltott ki már önmagában is félelmet az ellenség soraiban.

Az idők azonban változnak, ahogy a harcterek is.

Észak-Amerika erdejeiben miközben az angolok a franciákkal, az őslakosokkal és kolóniabeliekkel harcoltak, a vörös egyenruha kiugrott a környezetből. Emiatt pedig nem csak a mesterlövészek voltak hálásak, de a britek elfelejthették a lopakodást, és búcsút inthettek a meglepetés erejének a legtöbb esetben. Érdekes mód az angol hadvezetés a késő 19. századig nem cserélte le az egyenruhákat – ennek pedig az lehetett valószínűleg az oka, hogy akinek ezt a cserét jóvá kellett volna hagynia, jóval tradicionálisabb volt, mint az, akit lelőttek egy vörös kabátban.

5. Első világháborús fejviselet

Az első világháborúban a fejbe fúródó srapnel volt egyike a leggyakoribb halálokoknak. Ez ellen aztán a világ seregei különböző módokon próbáltak védekezni. A német Stahlhelm például védte a fej nagy részét és a nyakat, és nem lógott túlságosan bele a katona látómezejébe sem. A britek sisakja már több részt hagyott szabadon, ami miatt nem kevesen estek el. Olyan rosszul ugyanakkor senki sem járt, mint a franciák, akik eleinte nem acélsisakot viseltek, hanem stílusos sapikat.

6. Piros pantalló

A fentebbi pontokból talán kiolvasható egy folyamat: ahogy a puskák egyre pontosabbak lettek, úgy jött rá idővel a legtöbb sereg, hogy nem olyan jó ötlet élénk színeket választani az egyenruhához. 1914-re pedig szinte az összes modern hadsereg khaki, barna és más hasonló, a tájba beleolvadást elősegítő színek mellett tette le a voksát.

Nem úgy a franciák, akik csak az 1912-13-ig tartó Balkán-háború alatt látták be, hogy csodálatos egyenruháik, különösen az élénk vörös gatyák szabályosan megölik az őket viselő katonákat. Adolphe Messimy hadügyminiszter le is akarta cserélni ezeket, de a népszerűbb sajtótermékek akkora felháborodást keltettek országszerte amiatt, hogy a hadsereg elveti a jó ízlést és a nemzeti büszkeséget, hogy a franciák az első világháborúba is élénk vörös gatyákban masíroztak. Ezután már csak néhány ezer katona elesése kellett ahhoz, hogy a ruhacsere mégis megtörténjen.

7. Az olasz divat leghalálosabbja: a papírcipő

Mikor 1941-ben Németország lerohanta az oroszokat, a harcokba pár olasz kontingens is besegített. Pontosabban: besegített volna, ha a katonák nem inkább a lábuk elfagyásával vannak elfoglalva. A kiosztott kartoncipők ugyanis nem sokat értek a kemény orosz hidegben.

(Kép: Pixabay, wikipedia , forrás: warhistoryonline.com)