Az égi mozzanat hátterében egy egyelőre ismeretlen fizikai folyamat húzódik, ettől függetlenül így is elég beszédtémát szolgáltat: Minna Palmroth, a Helsinki Egyetem munkatársa és csapata lelt rá elsőként a dűnékre, de felfedezésük nem járt volna sikerrel pár lelkes amatőr megfigyelő nélkül. Palmroth 2018 óta dolgozik egy északi fényekről szóló kézikönyvön, melynek ötletét egy Facebook-csoport adta, ahol sarkifény-rajongók írnak saját észleléseikről.

Itt hívták fel a kutató figyelmét a tényre, miszerint egy típust, azaz a dűnéket nem kategorizálták. Palmroth végül a tagok képeit és adatait kölcsönkérve beazonosította az új jelenséget, ami teljesen különbözik a korábban leírt északi fényektől. Az pedig már csak hab a tortán, mennyire ritkaság számba megy, hogy a kutatók új sarki fényeket fedezzenek fel.

Sarki fény akkor alakul ki, amikor a Napból érkező töltött részecskék interakcióba lépnek az ionoszféra gázaival. A nitrogén ettől kék és lilás, az oxigén pedig zöld és vörös színeket generál. A dűnékről készült felvételek alapján azok mintegy száz kilométeres magasságban keletkeznek, míg a fodrozódások közti távolság negyvenöt kilométer. A fényt a kifejezetten nehezen tanulmányozható mezoszférában és az alatta lévő mezopauzában fotózták. A kutatók szerint a fenomén az oxigén sűrűségének növekedésének következménye.

(Fotó: ibtimes)