A Cassini űrszonda azonban méltó lett „Nagy Finálé” elnevezésű utolsó projektjéhez, melynek során minden eddiginél közelebb került a Szaturnuszhoz, így az objektum sarkvidékén ultraibolya fényben megjelenő sarki fényt is szinte közvetlen közelről rögzíthette. A Szaturnusz sarki fénye a bolygó pólusaitól tizenöt-húsz fok távolságban képződik állandó, valamint dinamikus összetevőkből. Ezekről készített felvételt a Cassini ultraibolya tartományú kamerája, melyeket aztán egy, a Lancaster-i Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoport feldolgozott és elemzett. Munkájukat a Geophysical Research Letters folyóiratban publikálták. A különféle szögben készült felvételeket először azonos geometriai rendszerbe helyezték, amitől úgy látszik, mintha minden kép ugyanarról az oldalról készült volna, a feldolgozásuk után viszont a sarki fény minden képen a valós helyén jelent meg. Később eltávolították a felvételekből a napfény zavaró hatásait, majd a Szaturnusz felső légköre által elnyelt részeivel korrigálták azokat. Mindezen folyamatok lehetővé tették a túl kicsi részek elemzését is.

Mit jelent ez?

Például azt, hogy többek között hullámokat, változatos nyalábokat, a sarki fény kettéválását és eltorzulását is megfigyelhették a hajnal előtt készült felvételeken, melyek egyébként a napszél és a mágnesség kölcsönhatásának visszatükröződései. A jelenség mindemellett merőben hasonlít a földi sarki fényhez.

Dance of Saturn's Auroras

Ultraviolet and infrared images from NASA's Cassini spacecraft and Hubble Space Telescope show active and quiet auroras at Saturn's north and south poles. Saturn's auroras glow when energetic electrons dive into the planet's atmosphere and collide with hydrogen molecules.

Alkonyat után is készültek képek, itt sok esetben változatosabb mintákat tapasztaltak; az ovális néhol például több párhuzamos sávra bomlott. Míg a kutatók szerint a keletkező párhuzamos sávok a Szaturnusz mágneses uszályának visszakapcsolódásakor kialakuló plazma miatt keletkezhettek. Valamennyi felvételen feltűnik egy, az egyenlítőhöz közelebb eső halvány ovális sáv is, ami valószínűleg a Szaturnuszt gyűrűszerűen körbejáró töltött részecskéknek köszönhető. Érdekesség, hogy a Cassini tizenhárom éves munkássága során több felvétel készült a Szaturnusz sarki fényeiről, mégis a legutolsók a legszemléletesebbek. Mégis úgy tűnik, hogy a mostani fotók a korábbi kérdések megválaszolása helyett újabb kérdéseket vetnek fel, melyekre talán majd a jövő Szaturnusz-expedíciói választ adhatnak.

(Fotó: Wikiversity)