A Scottish Marine Animal Strandings Scheme Facebook oldalán bukkantunk a hírre egy fiatal hím ámbráscetről, aki élve vetődött partra a skóciai Harris szigeten. Mire a szakértők a helyszínre érkeztek, az állat két napja halott volt; bár a hőmérséklet fagyponthoz közelített, teste hőszigetelő képessége miatt belső szervei elég gyorsan bomlásnak indultak, gyomra pedig leginkább egy szemétlerakóra hasonlított, tele halászhálóval, műanyag halászati eszközökkel, műanyag poharakkal, zacskókkal és kesztyűkkel.

Mivel a szerencsétlenül járt élőlény nem volt lesoványodva, az eddigi vizsgálatok nem a hulladékot tartják halála elsődleges okozójának. Ellenben a tény, hogy a szemét emésztési problémákat okozott a gyomrában, a kutatók szerint is megkérdőjelezhetetlen. Az eset egyúttal komoly figyelmeztetés az ember környezetszennyező tevékenységére.

Mivel a régió ökoszisztémája meglehetősen törékeny, a hatalmas állatot nem szállították el, illetve nem vontatták vissza a tengerbe, hanem a parti őrség a helyi önkormányzat hulladékkezelő munkatársaival együttműködve eltemette.

Nem csak a tengeri élőlényeket veszélyezteti a szemét

A Vice számolt be két napja arról, hogy hét kilogrammnyi műanyagzacskót és más hulladékot találtak egy elhullott szarvas gyomrában Thaiföldön, a Bangkoktól mintegy hatszázharminc kilométerre északra fekvő Nan tartomány egyik nemzeti parkjában. Kriangsak Thanompun, a Khun Sathan Nemzeti Park vadvédelmi terület igazgatója elmondásából kiderült, hogy a műanyagok között levesporok zacskói, kávés zacskók, szemetes zsákok voltak, de törölközőt, sőt alsóneműt is találtak az állat gyomrában.

A délkelet-ázsiai ország egyébiránt a világ egyik legnagyobb műanyag felhasználója; lakossága évente átlagosan körülbelül háromezer egyszer használatos műanyag zacskót elhasznál.

A hulladékkal szennyezett területeken sorra pusztulnak az állatok, boncolásukkor pedig szinte mindig találnak műanyagot az emésztőrendszerükben. Az elhullott szarvasra például alig néhány hónappal az után találtak rá, hogy egy tengeri tehénborjú szintén elpusztult a gyomrában felhalmozódott műanyaghulladék miatt.

A Mariam nevű tengeri tehénborjú halála hatalmas vitát generált arról, hogy mi lehet a megoldás az elképesztő mennyiségű műanyag thaiföldi felhasználásáról. Kriangsak hangsúlyozza, hogy az élőlények pusztulása megmutatja, hogy komolyan kell venni a problémát és csökkenteni kell a műanyagok használatát.

A világ lassan belefullad az eldobható műanyagba

A Greenpeace beszámolója szerint az éves műanyagtermelésünk háromszáz millió tonna, melynek mintegy fele egyszer használatos. Ezeket sokszor pár perc után kidobjuk, de lebomlásukhoz több száz év is kevés. Mindez azt jelenti, hogy percenként nagyjából egy kamionnyi műanyag ömlik a tengerekbe, az óceánok élővilágának pusztulását pedig jó eséllyel a Magyarországnál akár huszonhétszer is nagyobb szemétszigetek okozzák. A hulladék nyolcvan százaléka a szárazföldek belsejéből kerül a tengerekbe áradásokkal, a folyók sodrásával, valamint a széllel.

Csak a Dunából naponta 4,2 tonna műanyag hulladék kerül a Fekete-tengerbe.

Ezek az apró műanyag darabok aztán bekerülnek a táplálékláncba, így többek között szervezetünkbe például csap- és palackozott vízzel. A Greenpeace ezért Stop Műanyag néven petíciót indított az egyszer használatos műanyag szatyrok betiltásáért, amit mi magunk is aláírhatunk, ha szívünkön viseljük bolygónk sorsát.  

(Fotók: Scottish Marine Animal Strandings Scheme)