A napokban jött a hír, miszerint nem áll túl jól a szénánk bolygónk megmentéséért vívott harcban, ezért jövőnk érdekében az elkövetkező években az eddigieknél szigorúbb intézkedéseket kell eszközölnünk. A milliónyi probléma egyik igen fontos szelete a hulladékfeldolgozás és az újrahasznosítás; a Világbank jelentése szerint 2012-ben 1,3 milliárd tonna szemetet termeltünk, ami a mostani trendek mellett 2025-re elérheti a 2,2 milliárd tonnát. Egy japán település ezért megmutatta, mit jelent valójában zero waste elv szerint élni, és mi mindenre képes a szelektív hulladékgyűjtés.

Az újrahasznosítás csodája

Ha lehet így fogalmazni, a helyiek szeme elég hamar felnyílt a megelőzés fontosságát illetően, ugyanis már 2003-ban megkezdték hulladéktermelésük visszaszorítását. Előtte főként égetéssel szabadultak meg tőle, ám emiatt olyan mennyiségű mérgező anyag és üvegházhatású gáz szabadult fel, hogy úgy döntöttek, ez így tarthatatlan. 2018 óta pedig már negyvenötféle szelektálási csoportra osztják a szemetet.

Ahogy a legtöbb új szokás bevezetésénél, úgy ezúttal is időbe telt, míg a városban élők megszokták, mindent válogassanak külön, majd tisztán vigyék el a hulladékgyűjtő központba, mára azonban rutinként kezelik. A beérkező szemetet a központ alkalmazottai aztán tovább válogatják, míg végül a szemét nyolcvan százalékát újrahasznosításra vagy komposztálásra küldik. Céljuk nem kevesebb, minthogy 2020-ra elérjék a száz százalékos újrahasznosítást. Mindez ráadásul nemcsak környezetkímélő, de jóval olcsóbb az égetéses eljárásnál: a költségek harmadát megspórolják vele.

Addig bontják a szemetet, míg minden a helyére kerül

Talán nehéz elképzelni, de az ezerötszáz főt számláló község gondos precizitással szelektálja szemetét; minden külön kategóriát kap a fogkefétől kezdve a párnáig. Az újrahasznosító központban megannyi tárolódoboz várja az embereket, ha pedig valamit sehová sem tudnak besorolni, akkor addig bontják, mígnem valahol sikerül elhelyezni.

A fogyasztási szokások is változásért kiáltanak

A település 2017-ben rekordot döntött azzal, hogy az évi kétszáznyolcvanhat tonna hulladék nyolcvan százalékát újrahasznosították, ami jóval az országos, húsz százalékos átlag feletti teljesítmény. Bár a japánok a statisztikák szerint kevesebb szemetet termelnek más fejlett országokhoz képest, műanyaghasználat tekintetében továbbra is az élmezőnyben állnak.

A modell kritizálói szerint ez csupán kis településeken működhet, a nagyobb városokban kivitelezhetetlen lenne. Mások szerint az újrahasznosítás nemcsak saját érdekünk, de az egyetlen járható út. Kazuyuki Kiyohara szerint a műanyag teszi ki a hulladék nagy részét, és egyelőre nem mutatkozott visszaesés használatukban. Suga, a város hivatalnoka hozzátette: nagy bajban lesznek a zero waste tervek megvalósításával, ha nem változtatnak fogyasztási szokásaikon is.

2018-ban Japán előállt egy tervvel, miszerint bevezetnék a betétdíjat a műanyagpalackokra, illetve jobban figyelnének arra, hogy ne csomagoljanak minden árut több réteg műanyagba. Célkitűzéseikkel 2030-ig évente negyedével csökkentenék jelenlegi éves 9,4 millió tonnás műanyagtermelésüket. Kamikatsu példáját mások is követik, tavaly például San Diego bejelentette, hogy huszonöt éven belül elérnék a hulladékmentességet, de New York ambíciói ugyancsak hasonlók. Nos, ahogy mondják: sok kicsi sokra megy, és talán még idejében megállíthatjuk a katasztrófát.

(Fotó: Business Insider)