UFO, UAP – a rövidítés ellenére ugyanarról beszélünk: nagyon egyszerűen szólva azonosítatlan repülő tárgyakról. A téma azonban mára megjárta a legkomolyabb magasságokat, és lekerült a legmélyebb mélységbe – akár egy lelőtt kínai ballon. A helyzet a legkiélezettebb a közvélemény szemében talán nem is a két kongresszusi jelentés, vagy a különböző, dedikált amerikai hivatalok felállításakor volt, hanem azon a februári hétvégén, amikor Amerika és Kanada felett gyors egymásutánban három ilyen tárgyat is kilőttek. Hogy ezek a tárgyak mik voltak, mikor kerülnek elő vagy egyáltalán mi a helyzet a roncsokkal, arról csak találgatni tudunk. A legutolsó tárgy elképzelhető, hogy egy magáncélú ballon volt, de amíg a roncsok nem kerülnek elő, semmi sem biztos. Azt is tudjuk, hogy korábban kilőttek egy kínai kémballont, amely maradványait valóban nagyon transzparens mód húzták elő a habokból.

„Nem tudjuk, honnan jöttek, és nem értjük a technológiát sem” – a CBS amerikai katonákkal készített interjút az UAP-okról Az azonosítatlan légköri jelenségekről a Kongresszusnak szánt jelentés jövő hónapban kerül nyilvánosságra, addig pedig a kérdést a CBS csatorna egyik legpatinásabb műsora járta körbe – megdöbbentő dolgok hangzottak el.

Habár ez nem hangzott el sehol, de a fentiek alapján adódhat a következtetés, hogy az UAP-ok valójában egyszerű technológiát használó kémeszközök, ballonok. Azonban épp ezt a kialakuló képet tartja problémásnak Ryan Graves, az Amerikai Haditengerészet korábbi pilótája, akinek a Politico közölte a véleménycikkét. Alább ezt foglaljuk össze.

Ryan Graves mérnök és 10 éven át szolgált vadászpilótaként 2009 és 2019 között, a cikkét pedig egy 2014-es esettel indítja. Ezen év áprilisában gyakorlatozás közben két F/A–18-as vadászgép találkozott egy „UAP-pal” Virgina partjainak a közelében. Az UAP, amit a pilóták megfigyeltek, a következőképp festett: egy átlátszó gömbben egy sötétszürke kocka helyezkedett el, az objektum mozdulatlanul „állt” a levegőben a vágtázó szél ellenére. Ami különösen veszélyessé tette ezt a tárgyat, hogy a pilóták mindössze harminc méterre húztak el mellette, vagyis majdnem ütközésre került sor. Emiatt a gyakorlatot le is fújták, és a gépek visszatértek a bázisra.

Graves hozzáteszi, hogy hasonló tárgyakról tanúskodó radarjeleket már egy ideje nagy számban láttak. Graves 2009-ben csatlakozott a Haditengerészethez, 2014-ben azonban sor került a radarrendszerek fejlesztésére – ekkor vették tehát észre, hogy a légtérben azonosítatlan tárgyak találhatóak. Először azt hitték, hogy ezek az új rendszer programhibái, de ezután a forrásokat összevetették az egyéb rendszerek által befogott jelekkel, például infravörös érzékelőkkel, amelyek érzékelik a hősugárzást, és arra jutottak, hogy a radar nem tévedett. Ezt követte a fentebbi, ütközés közeli helyzet.

A mostani tapasztalataink alapján könnyen mondhatnánk, hogy igen, ez is egy ballon volt, de Graves szerint nem ez a helyzet. Graves hozzáteszi, hogy a vadászpilóták nagyon szigorú kiképzésen esnek át, a gépek pedig a legjobb érzékelőkkel rendelkeznek, így tudják, mit látnak. Eszerint az UAP képes volt hangsebességre gyorsulni, képes volt mozdulatlanul lebegni 120 csomós szélben (ez a 4-es kategóriájú hurrikán ereje). Ezen kívül nem akadt rajta sem látható hajtómű, sem pedig bármiféle terelőfelület, amiket a repülőeszközök használnak. Az eszközök ráadásul egész nap működőképesek maradtak, szemben a vadászgépekkel, amelyeket újra kellett tankolni.

Habár ezen eszközök jelenléte afféle nyílt titok volt, ezekkel akkortájt nem volt kihez fordulni. Mivel pedig az UAP-ok maradtak a légtérben, egyedüli megoldásként a pilóták máshova helyezték át a gyakorlatozást.

Graves szerint közel egy évtized elteltével sem tudjuk, hogy mik voltak ezek az eszközök, azonban ő is úgy gondolja, hogy az UAP kérdés a kínai kémballonnal sosem látott csúcsra ért. Szerinte azonban ez probléma, mert közben senki sem beszél arról, hogy általunk megmagyarázhatatlan csúcstechnológiával rendelkező fejlett objektumok rutinszerűen repülnek át a katonai bázisok felett, vagy lépnek be a korlátozott légterekbe. A helyzetet súlyosbítja, hogy csak a haditengerészet 11, a fentihez hasonló ütközés közeli helyzetről tud 2004 és 2021 között, tavaly májusban pedig az FAA adott ki figyelmeztetést, amikor egy kereskedelmi járat repült el egy UAP alatt, amely eseményt követően a gép két nagyobb rendszere is meghibásodott.

Graves összefoglalja azt, amit ezekről a tárgyakról tudunk (és ami már többször elhangzott): kizárt, hogy ezek valamiféle amerikai titkos projektek lennének. Hozzáteszi azt is, hogy minden UAP beszámoló és videó titkosított, vagyis aktív szolgálatot teljesítő pilóták ezekről nem beszélhetnek, valamint ezek esetén a FOIA-kérelmek (tehát az információs szabadságról szóló amerikai törvényre hivatkozó kérelmek) is elutasításra kerülnek. Ez tehát két nagy gátja az átláthatóságnak.

Graves azonban a Fehér Házat is kritizálja, például azt, hogy Biden elnök a február 16-ai sajtótájékoztatójában nem tért ki ezekre a fejlett technológiai eszközökre. A másik probléma annak bontakozó jele, hogy a Fehér Ház összekeveri a ballonokat (és egyéb alacsony technológiájú eszközöket), amelyeket nemrég lelőttek, azokkal a megmagyarázhatatlanul fejlett eszközökkel, amelyekkel a pilóták találkoztak. Graves úgy látja, hogy a Fehér Háznak el kellene ismernie annak lehetőségét, hogy egy idegen ország forradalmi technológiát dolgozott ki. Amennyiben viszont ezek a fejlett drónok mégsem egy idegen országhoz köthetőek, úgy nagyon széleskörű tudományos kutatásra van szükség ezekkel kapcsolatban.

Összességben az egykori pilóta hiányolja a kérdésben az USA kormánya és a különböző hivatalok és ügynökségek által hangoztatott transzparenciát – az sem látható, hogy az újonnan felállított AARO miként lesz hatékonyabb az eddigieknél, ha a kérdést továbbra is így kezelik.

Ezek érdekes meglátások, és valóban úgy írható le a helyzet, hogy az UFO/UAP kérdés még sosem volt annyira napirenden, mint manapság, és sosem láttunk annyira homályosan ennek kapcsán, mint manapság. A legutóbbi példa épp a Lake Huron felett kilőtt magáncélú ballon, amelyről még a vadászgépek videofelvételeit sem adták ki, holott azokon a gépeken igen fejlett kamerarendszer akadt, az elfogásra pedig nappal, tiszta időben került sor.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/mindofmush)