Talán meglepő, talán nem az – az elmúlt év (vagy akár néhány hónap) történéseit figyelembe véve –, de most ez a patinás hírműsor készített összeállítást lényegében az UFO-król. Természetesen az „UFO” (habár feloldva mindössze azonosítatlan repülő tárgyat jelent) mára kissé túlterhelt szóvá vált – a többség az alagsorban az igazságot odaát keresgélő Mulder ügynökre, esetleg alufólia-sapkás félőrültekre asszociál. Aztán mindez egy csapásra megváltozott, amikor 2017-2018 környékén több felvételrészlet is kiszivárgott egy 2004-es incidensről, melyek hitelességét később a Haditengerészet is elismerte. Erről, illetve az ezt követő későbbi esetekről már többször is írtunk, például a lenti cikkben:
A 2019-es incidens felvételéről, amikor ismeretlen tárgyak vették üldözőbe az USA több rombolóját is, pedig itt lehet olvasni:
Igaz, az UFO szó továbbra is kerülendő, ám maga a jelenség – melyre a hadsereg nevezéktanát átvéve UAP-ként vagy UAV-ként (az előbbi némileg ártalmatlanabb: azonosítatlan légköri jelenségre utal, az utóbbi esetén viszont kifejezetten járműről beszélünk) szokás hivatkozni – nem csak a mainstream médiában jelent meg, de az amerikai nagypolitikában is. Tavaly az Amerikai Védelmi Minisztérium ugyanis hivatalosan is felállított egy vizsgáló csoportot, amely a beazonosítatlan légi jelenségekkel foglalkozik, ez az úgynevezett Unidentified Aerial Phenomena Task Force/UAPTF, amely egy átfogó jelentést készít az összes észlelt esetről, amely összegzés tehát várhatóan júniusban kerül nyilvánosságra. Ez-az már kiszivárgott ebből a jelentésből, amit John Ratcliffe, aki korábban Trump hírszerzési igazgatója volt, úgy jellemzett, hogy nagy dolgok várhatóak tőle.
A június pedig már itt van a nyakunkon, és kétségkívül tapasztalható némi, egy rég várt mozifilm vagy videójáték megjelenését megelőző „hájp” a témában, hiszen szinte lehetetlen elfeledkezni ezekről az esetekről, hiszen mindig akad valami újdonság. A 60 Minutes tehát ebbe a sorba csatlakozik be, és kétségkívül érdekes műsort készítettek a témában, aminek legnagyobb érdeme, hogy olyan tiszteket szólaltatnak meg, akik maguk is részt vettek ezekben a „találkozásokban”.
Bill Whitaker műsorvezető több eset kapcsán is megkérdezte a résztvevőket. Az első eset a Csendes-óceán felett történt 2004-ben, és Whitaker két érintett pilótát – Dave Frevort és Alex Dietrich-et – is megszólaltatott. Fravor ebben az időben a TOPGUN kiképzési programban vett részt, és egy F/A-18F csapat parancsnoka volt a USS Nimitz fedélzetén. Dietrich pedig akkor volt egy F/A-18F vadász pilótája, és korábban még sosem beszélt erről az esetről.
2004. november 14-én Fravor és Dietrich a Nimitz Carrier Strike Group-pal gyakorlatoztak, amikor a gyakorlatban részt vevő egyik hajó, a USS Princeton fejlett radarrendszere több repülő tárgyat is kiszúrt a horizonton. Ezek a tárgyak kevesebb mint egy másodperc alatt süllyedtek 24 km-t a megfigyelőeszközök szerint. A két pilóta (akik egyébként nem voltak egyedül a gépben, hiszen mögöttük egy-egy WSO (Weapon Systems Officer) ült) azt az utasítást kapta, hogy járjanak utána az ismeretlen tárgyaknak. A két pilóta elmondása alapján először azt látták, hogy valami felkavarta a vizet egy Boeing 737 méretű területen, aztán kiszúrtak valamit a hullámok felett. A tárgy alakra egy Tic-Tac cukorkára emlékeztetett, és csak mozgolódott a felkavart víz felett – sem a mozgása, sem a pályája nem volt kiszámítható. Viszont az eszköznek „tudomása” volt a vadászokról, mivel elkezdte utánozni azok mozgását.
Fravor lejjebb ereszkedett a géppel, és elmondása szerint a tárgy akkora lehetett, mint az ő F/A-18F vadászgépe, de nem volt rajta sem jelzés, sem szárnyak, sem semmiféle hajtóműre utaló, kivezető cső. Amint a pilóta megpróbált az UAP elé vágni, az olyan hirtelen felgyorsult, hogy lényegében eltűnt. Másodpercekkel később a tárgy ismét feltűnt a USS Princeton radarján, csak éppen a korábbi találkozási ponttól közel 100 kilométerrel távolabb. Később egy másik gép legénysége is befogta vélhetően ugyanezt az eszközt a célzókamerával, mielőtt az ismét eltűnt volna. A kamera pedig megőrzött erről a valamiről egy infravörös videót.
Fravor és Dietrich elmondták azt is, hogy a USS Princetonon szolgáló tisztektől később megtudták, hogy hasonló eszközöket akkor már napok óta megfigyeltek.
A pilóták egyébként jelentést tettek az esetről, amit viszont tudomásuk szerint nem követett vizsgálat.
Ennél is meglepőbb Ryan Graves elmondása, aki a haditengerészet pilótájaként az előző esethez képest 10 évvel később szúrt ki „valamit” az Atlanti-óceán felett. Graves szavaiban nem maga a találkozás leírása a döbbenetes, hiszen mostanra már jól ismert részeletek köszönnek vissza – szárnyak, kivezető csövek és hajtőművek nélküli repülőszerkezet, melynek mozgása meghaladja a jelenleg ismert technológiai lehetőségeinket –, hanem sokkal inkább az, hogy ezek az incidensek mennyire banálisak a pilóták számára. Ilyenekre ugyanis a korábbi vadászpilóta elmondása alapján minden egyes nap sor kerül – minden egyes nap legalábbis évek óta. Graves hozzátette, hogy a pilóták három magyarázatot tartanak lehetségesnek ezekkel az eszközökkel kapcsolatban:
Graves elmondása szerint a legvalószínűbbnek a másodikat tartják, tehát hogy ezekkel a járművekkel egy ellenséges hatalom végez megfigyelést az amerikai légtérben.
Whitaker megszólaltatott két korábbi magasrangú hírszerzési tisztet is, akiknek komoly munkájuk van abban, hogy a következő hónapra az említett beszámoló elkészülhet. Christopher Mellon Bill Clinton és George W. Bush minszterelnökségei alatt volt a hírszerzésért felelős hadügyminiszter-helyettes, és az elmondása alapján amit mostanra a Pentagon is elismer, az az, hogy valóban légi járművek vannak ott kint, melyek megsértik a tiltott légtereket. Ez történt eddig is, és ez történik most is éppen... Mellon hozzátette: Nem tudjuk honnan jönnek, és nem értjük a technológiát. Mellonnak egyébként aktív éveiben rálátása nyílt a szuper titkos amerikai katonai projektekre is, és szerinte ezek az eszközök egész biztosan nem amerikai fejlesztések.
Luis Elizondo korábban magas rangú hírszerzési tiszt volt, aki szerint az hogy bármilyen ismeretlen tárgy szórakozik az amerikai légtérben beazonosítás nélkül, az nemzetbiztonsági kockázatként értékelhető. Elizondo-t a leginkább az aggasztja, hogy a hírszerzési szakértők szerint ezek egész biztosan nem drónok, különböző ballonok, esetleg űrszemét, ellenben újfajta technológia jegyeit mutatják. Elizondo szerint pedig miután kimerítettük az összes lehetséges magyarázatot, akkor ott maradunk a ténnyel, hogy ezek a dolgok igenis ott vannak az amerikai légtérben – és az egész ügy itt kezd problematikus lenni.
Attól függetlenül tehát, hogy ezek az eszközök honnan származnak, mindenképp elgondolkodtató, hogy legalábbis évek óta zavartalanul tevékenykedhetnek a világ vezető katonai nagyhatalmának a légterében, sőt – ahogy azt a fentebbi cikkünkben részletesen is leírjuk – akár még hülyéskedhetnek is a high-tech hadászati járművekkel. Az elhangzott állításoknak külön súlyt ad, hogy ezek mögött nem fura UFO-hívők állnak, hanem az amerikai hadsereg krémje: pilóták és hírszerzőtisztek.
Bárki belenézhet a CIA titkosítás alól feloldott UFO-aktáiba És mindez egyetlen embernek köszönhető.