1959-ben Carl S. Marvel és az Illinoisi Egyetemen dolgozó kutatótársai kifejlesztettek egy olyan különleges sajátosságokkal bíró anyagot, amely később nagy karriert futott be a védőöltözékek gyártásának terén, annak ellenére, hogy eleinte nem kereskedelmi céllal kísérleteztek vele, hanem speciális és szűkkörű felhasználásra szánták. A strapabíró anyag fejlesztésével ugyanis az Egyesült Államok Légiereje bízta meg Marvelt, hogy a repülőgépeket fékező ernyőikhez kevésbé szakadó, hőnek ellenállóbb alapanyagot találjanak.

A Marvel által korábban felfedezett, többek között aromás észterekből készülő polibenzimidazol (PBI) bizonyult a megfelelő jelöltnek a feladathoz, amelyből olyan szálakat lehetett létrehozni, amelyek minden addiginál magasabb hőmérsékletet elviseltek anélkül, hogy megolvadtak vagy túlságosan szilárddá váltak volna. A PBI-vel kapcsolatos kutatásokat, amelyeket Marvel mellett Herward Vogel végzett, a DuPont is támogatta, de, mivel az anyag alkalmazási köreinek bővítéséhez és a teszteléshez nagy mennyiségű szál gyártására volt szükség, ezért más cégeket is bevontak a munkába és végül a Celanese Kutatási Vállalat nyerte el a fejlesztési jogokat.

A PBI programnak azonban nemsokára új irányt adott egy váratlan és balszerencsés esemény, ami még inkább megnövelte az extrém körülményeket is elviselő anyagok iránti igényt. 1967 január 27-én Virgil "Gus" Grissom, Ed White és Roger Chaffee, a NASA Apollo programjának résztvevői, életüket vesztették, mikor egy teszt folyamán tűz ütött ki az Apollo modul kabinjában. A vizsgálatok során megállapították, hogy a kabin felépítése számos olyan biztonsági kockázatot rejtett, ami a halálos eseményhez vezetett (magát a tüzet valószínűleg egy rövidzárlatos vezeték indította el) - a tiszta oxigénből álló kabinlégkör, a gyúlékony nejlon anyagok és a nehezen nyitható ajtó mellett a nem megfelelő védelmet nyújtó űrhajósruhák is szerepet játszottak abban, hogy a három asztronauta nem élte túl a balesetet.

A NASA ezután kérte fel Dr. Marvelt, Dr. Vogelt és a Celanese Kutatási Vállalatot, hogy a polibenzimidazol anyagból olyan, a teflonnál is hatékonyabb tűzálló szövetet készítsenek, amely az űrhajósok életét megmentheti balszerencsés szituációkban. A ruházat mellett az űrhajók védelmét is ezzel a bevonattal segítették elő, többek között a Skylab űrállomást is ez védte meg a teljes megsemmisüléstől, mikor nem egészen jól kontrollált módon a Földre zuhant. Miután 1983-ban kereskedelmi forgalomban is elérhetővé vált, a PBI-t hamarosan széles körben alkalmazni kezdték különböző termékek gyártására, amelyek a tűzoltóruháktól kezdve a kötelekig sokféle formában megjelentek.

A polibenzimidazol szövetek amellett, hogy nincs meghatározott olvadáspontjuk és többszáz Celsius-fokos hőmérsékletnek való kitettség után is szilárdak, de egyúttal flexibilisek és használhatóak maradnak, a savak maró hatásának is ellenállnak és kényelmesebb a viseletük, mint sok más szintetikus polimeré. Ennél fogva a belőlük készült ruházat minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely ideálissá teszi a védőöltözet szerepére egy bekövetkező apokalipszis esetén, legalábbis egy brit ruhagyártó elképzelése szerint.

A Vollebak teljes kollekciója a különlegesebbnél különlegesebb szövetek használatára épül, amelyek nem egyszer olyan alapanyagokból készülnek, amelyeket eredetileg nem éppen hétköznapi alkalmazásra terveztek. A cég azonban nem riad vissza az enyhe túlzásoktól, sem az anyaghasználatot, sem a marketinget illetően, így piacra dobták már korábban a leselejtezett golyóálló mellényekből és tűzoltóruhából összeállított Szemét Pulóvert, az Ötzi, a jégember által inspirált, algából és eukaliptuszból készült, komposztálható Alga Pólót, az olajfúró tornyokon használt kötelek anyagából álló Elpusztíthatatlan Kabátot és most a legújabbat a sorban, az Apokalipszis Dzsekit.

Az Apokalipszis Dzseki a polibenzimidazol mellett para-aramidot és antisztatikus hatású anyagokat tartalmaz, akár 1300 Celsius-fokos hőmérsékletnek is ellenáll, rendkívüli a szakítószilárdsága, nem, vagy kevésbé tesznek benne kárt a vegyszerek és emellett nem repedezik meg extrém körülmények közötti alkalmazás esetén sem. A Vollebak ezenkívül a formatervezés során is odafigyelt a minél praktikusabb kialakítására, 23 zsebbel, ebből számos belső zsebbel, amelyek mérete 60*15 centiméteres is lehet, valamint extra nagy, a Légierő számára az 1950-es években tervezett dizájn szerint kialakított kapucnival látta el a terméket. A kabát nem kifejezetten visszafogott ára (1145 euró, 406 000 forint), szerény külsővel párosul, egyelőre csak barna színben kapható, ami pont megfelelő a rejtőködéshez.

Ha a zombiapokalipszis vagy egy nukleáris világégés el is kerüli az emberiséget a közeljövőben, a dzseki akkor is jól használható azok számára, akik sokat tartózkodnak odakint (a ruházat hálózsákká alakítható), szükségük van a nagyon strapabíró ruhákra vagy egyszerűen szeretik az extrém öltözékeket.

"Nem tudjuk előre jelezni a jövőt, de fel tudunk rá készülni. Ahogy az amerikai CDC 2021-es jelentésében írják: 'Ha felkészültél a zombiapokalipszisre, akkor lényegében mindenre fel vagy készülve.'"

- fogalmazza meg a dzseki lényegét a Vollebak, aki a termékkel bemutatja, hogyan lesz egy egészen speciális célokra szánt, vagy tragédiák által inspirált alapanyagból fogyasztói luxuscikk.

(Yankodesign Fotó: Vollebak, NASA)

Ide kellene elbújnunk a túlélésünk érdekében, ha beüt az apokalipszis Egy friss tanulmány készítői öt olyan országot találtak, amelyek afféle védőhálót jelenthetnének civilizációnk esetleges összeomlása esetén.