Mit csinál egy igazi űrcowboy? Aszteroida-háton lovagol. Úgy látszik, ezek az égitestek lesznek az űrkorszak bölényei – amik rengeteg célra használhatóak fel, csak ezeket nem csak meg lehet enni, valamint fontos nyersanyagokat lehet kinyerni belőlük, hanem – úgy tűnik – akár utazni is lehet a segítségükkel – írja a New Scientist.

Az elképzelés szerint ugyanis az űrhajósok a Marsra és a Vénuszra is eljuthatnak, az aszteroidák segítségével, mivel ezen objektumok belsejében természetes módon alakul ki az oly fontos sugárvédelem. Ez a módszer, bár furának tűnhet, de megoldást nyújt arra a problémára, hogy miként védhetjük meg az űrhajósokat a hosszú űrutak során rájuk leselkedő magas sugárzás káros hatásaitól, hiszen a Föld mágneses tere ezeken az utakon már nem ad védelmet. A Napból és a galaxisból érkező kozmikus sugárzás ilyen mennyiségben ugyanis rendkívüli mértékben növeli az űrhajósok rákos megbetegedésének a kockázatát. Matthew Gill, a Space Radiation Services munkatársa szerint egy Mars-küldetés “kétszer-négyszer hosszabb időtartamú sugárzásnak való kitettséget jelentene” a Nemzetközi Űrállomáson eltöltött időhöz képest.

E kihívás leküzdése érdekében a kutatók több megoldással is próbálkoznak. Ezek közül a leginkább magától értetődő a jobban árnyékolt űrhajók. Arszeni Kasianchuk és Volodimir Reshetnyk, az ukrajnai Tarasz Sevcsenko Nemzeti Egyetem kutatói ezzel szemben viszont tehát azt javasolják, hogy maguk az aszteroidák szolgálhatnának szállítóeszközként és egyben védőpajzsként is. A két kutató több mint 35 ezer földközeli aszteroidát elemezve 120 olyan jelöltet azonosított, amelyek elég közel haladnak el a Föld, a Mars vagy a Vénusz mellett – ezeken az űrhajósok viszonylag könnyen landolhatnának, sőt a visszaúthoz is felhasználhatnák őket.

A koncepció szerint az űrhajósok egy aszteroida segítségével érkeznének célállomásukra, például a Marsra, majd megvárnának egy másik, arra haladó aszteroidát a visszaúthoz – lényegében, mint egy kozmikus vonatot – amely hasonlatot használt Kasianchuk is:

“Ebben az esetben az aszteroidák olyanok, mint a vonatok”

Például egy aszteroida várhatóan 2079-ben 230 nap alatt érne a Földről a Vénuszra, egy másik pedig 2080-ban térne vissza a Marsról a Földre – vagyis kész is a terv az oda-vissza útra. Elviekben legalábbis.

Számos technikai kihívás vár még megoldásra azonban. Colin Snodgrass, az Edinburghi Egyetem munkatársa szerint probléma, hogy az aszteroidák megfelelően nagy sebességre gyorsítása – amely egyébként elérheti akár a 30 km/s-ot is – rengeteg üzemanyagot igényelne. Emellett az aszteroida felszíne alá bejutás sem épp babapiskóta, mint mérnöki kihívás. Kasianchuk ez utóbbi kapcsán azt ajánlja, hogy egy személyzet nélküli eszközzel ássanak előzetesen alagutat az aszteroidán, hogy az űrhajót már ott várja a hely. Ráadásul ahogy évről évre több földközeli aszteroidát fedeznek fel, Kasianchuk reméli, hogy az ilyen bolygóközi utazásokra alkalmas aszteroidák száma is növekedni fog, és a módszerük a jövőbeli űrutazások gyakorlati megoldásává válhat.