Mit esznek az űrhajósok? Aszteroidát. Ez az óvodás logika a jövőben akár igaz is lehet. Persze az égitesteket a kozmosz felderítői nem nyersen rágcsálják majd el – az univerzumrengető kulináris élvezethez kell némi baci is. Az eredmény pedig olyan lesz, mint egy fincsi turmix vagy joghurt – így az ígéretek legalábbis a New Scientist cikke szerint.

Na de miért kell egyáltalán megenni az aszteroidákat, az ég szerelmére!

A választ a hosszú távú űrmissziók rejtik, ahol jól meg kell fontolni miből és mennyit csomagolnak az útra. Joshua Pearce, az Ontariói Nyugati Egyetem kutatója és csapata épp azért azt vizsgálja, hogy a szállítási terheket enyhítendő nagyot lehetne spórolni a kaján, ha a baktériumok képesek lennének az aszteroidákban található széntartalmú vegyületeket ehető táplálékká alakítani.

Bár a kutatócsoport ezt még nem tesztelte valódi aszteroidákon, hasonló kísérleteket már végeztek olyan baktériumokkal, amelyek szénben gazdag anyagokat, például katonai adagcsomagok műanyagjait bontják le. A folyamat során a műanyagot oxigén nélkül hevítik, ezt pirolízisnek nevezik, majd a keletkező anyagot szénnel táplálkozó baktériumokkal etetik meg. Pearce szerint a folyamat bomlástermékei meglepően hasonlóak az aszteroidákban található szénvegyületekhez. Szerinte tehát ez a módszer működhet az űrben is.

A bakteriális lebontás eredménye egy olyan anyag, amelyet Pearce egy “karamell turmixhoz” hasonlít. Csapatával kísérleteztek az anyag szárításával is, hogy joghurtszerű terméket vagy akár port hozzanak létre. Bár az anyag szokatlan kinézetű, Pearce állítja, hogy táplálkozás szempontjából ideális az emberek számára.

“Szinte tökéletes étel.”

– mondja, hiszen ez a kulimász nagyjából egyenlő mértékben tartalmaz fehérjét, szénhidrátot és zsírt.

Kérdés persze, hogy mennyire lehet jóllakni egy aszteroidával. Válasz pedig erre is van: egy Bennuhoz hasonló méretű aszteroida (ez az, amit a NASA 2020-ban látogatott meg), akár 600 és 17 000 űrhajós számára biztosíthatna élelmet egy évre. Ennek megvalósításához azonban nagyméretű berendezésekre lenne szükség az űrben, ami Pearce szerint is hátránya az elképzelésnek.

A technológiai nehézségek ellenére a kutatók tovább haladnak a tervekkel, és a következőkben már tesztelni fogják a módszert szénnel és meteoritokkal. Bár az ötlet még tehát erősen kísérleti stádiumban van, Pearce és más kutatók úgy vélik, hogy mindez utat nyithat a fenntarthatóbb élelmiszerforrások felé az űrkutatásban.

(Egy tányérnyi csemege a Ryugu aszteroidáról, forrás: JAXA)