Az ITER (International Thermonuclear Experimental Reactor, Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor) fúziós rektora a világ legnagyobb ilyen jellegű építménye lesz elkészülte után, és egyben a legdrágább is: különböző becslések szerint az eredetileg kijelölt 5 milliárd eurós költségeknek akár tízszeresébe, de legalább ötszörösébe kerül majd a projekt. Az ITER leírása szerint az első költségbecslések idején, a 2001-es tervek elkészültekor még nem számoltak a létesítményért felelős tagországok (akkoriban még csak négy résztvevő, az Európai Unió, Oroszország, Japán és az Egyesült Államok, bár utóbbi átmenetileg kilépett a szövetségből 1999 és 2003 között) bizonyos később felmerülő extra kiadásokkal, amelyek a munkák elhúzódása miatt keletkeztek, például az időközben jelentősen megnövekedett árakkal az építési anyagok tekintetében.

Ahogy az ITER oldalán írják, az acél ára azóta megduplázódott, a beton tripla annyiba kerül, emellett a projekt résztvevőinek azóta hétre emelkedett száma is bonyolítja a kivitelezést és így hozzájárul a költségek növekedéséhez, amelyet egyébként a tagok nem teljesen egyenlő arányban vállalnak: az építés és később az üzemeltetés kiadásait is nagyobb részben az Európai Unió (körülbelül 45%-át az építésnek, 34%-át a működtetésnek), kisebb részben a többi állam állja.

A 2013-ban kezdődő munkálatok lassan haladnak ugyan, de a jelenlegi elképzelések szerint van rá esély, hogy 2025 után megkezdődhessen a tokamak próbája és az első plazma begyújtása, majd valamikor a 2030-as évek közepén a trícium üzemanyaggal való működtetése is. Tavaly szeptemberben már a reaktor egyik fő eleme, a hatalmas Central Solenoid mágnestekercs is megérkezett a létesítménybe, bár előtte, 2020-ban és 2021-ben az építkezést olyannyira lelassították a járványhelyzet miatti gyárleállások, hogy az átlagos havi 0,7%-os haladás helyett 0,35%-ra esett vissza az építkezés tempója Bernard Bigot, az ITER vezérigazgatójának tavalyi jelentése szerint.

A munkát most újabb nem várt akadály hátráltatja, amely a tokamak összeszerelését érinti: a francia felügyelő hatóság, a l’Autorité de sûreté nucléaire (Nukleáris Biztonsági Hatóság, ASN) január 25-én hivatalos levélben tudatta az ITER projekt résztvevőivel, hogy nem adja meg az engedélyt a vákuumkamra első két egységének összehegesztésére bizonyos biztonsági aggályok miatt. A probléma egyrészt a berendezés sugárzásvédelmével kapcsolatos: a munkásokat, akik a jövőben a reaktor területén dolgoznak, mikor az éppen nem üzemel, létfontosságú megvédeni a nagyenergiájú neutronok sugárzása okozta potenciális káros hatásoktól (Bigot elmondása szerint maguk a tokamak falai is sugároznak egy idő után, akkor is, mikor nem zajlik fúzió a belsejében), ezt egy vastag betonfal segítségével terveznek megoldani. A korábban benyújtott sugárzási térképek azonban nem kielégítőek az ASN számára:

"a radiológiai térképek nem teszik lehetővé, hogy demonstrálják az ionizáló sugárzásnak való kitettség korlátozásának kontrollját".

-írta a hatóság az ITER-nek küldött levelében.

A másik, kétségekre okot adó hiba a tokamak vákuumtartályának első két szegmensét érinti, amelyeket a forrasztáshoz készítettek volna elő hamarosan: az ASN nem találta megfelelőnek az egységek állapotát, így addig nem ad engedélyt a hegesztésre, amíg nem kap az ITER-től egy részletes jelentést a munka kivitelezésének pontos terveiről. Az összesen kilenc egységből álló kamra első két darabját (a hatos és hetes számút) Dél-Koreában készítette el a Hyundai Heavy Industries, míg az ötös számút az olaszországi AMW konzorcium (Ansaldo - Mangiarotti - Walter Tosto) gyártja le.

A dél-koreai szegmensek azonban a gyártás során, illetve utána, megsérültek,

mikor leestek még a gyártás helyszínén és enyhén deformálódtak is, ezért új módszert kellett kidolgozni a forrasztás megvalósítására, amelyet a tokamak végső helyéül szolgáló mélyedésben végeznek majd el.

Mivel az üregből az összehegesztés után már nem lehetséges kiemelni az egyenként 440 tonnás darabokat, ezért biztos stratégiát kell kidolgozni arra, hogy a munkát megfelelően el tudják végezni a szakemberek. Ehhez egy spanyol cég nyújt segítséget, akik olyan automatizált rendszert fejlesztettek ki, amely a tesztek szerint beválhat, de az ASN-hez az erről szóló beszámolót csak áprilisban jutattatják majd el, a hatóság pedig ezután dönthet az építkezés további folytatásáról.

Ezenkívül az ITER-ért felelős szakembereknek bizonyítaniuk kell az építmény alapjául szolgáló betontömb teherbíróképességét is, amelynek legalább 400 000 tonna súlyt kell elbírnia. Az ASN biztosítékot vár arra vonatkozóan, hogy az időközben esetlegesen változó formatervek sem befolyásolják a konstrukció biztonságát és az alap stabil marad minden körülmények között.

Ahogy azt a Science is írja, a forrasztási munkákat már korábban is elhalasztották egyszer a járvány miatt, de az ITER vezérigazgatója szerint, amennyiben áprilisban zöld utat kapnak az ASN-től, tudják tartani az eredeti határidőket és az ITER belátható időn belül felépülhet. A projektet az orosz-ukrán háború egyelőre nem befolyásolja, de az Európai Parlament egyik tagja, Christian Ehler múlt pénteken már arra szólította fel az Európai Bizottságot, hogy szakítson meg minden tudományos együttműködést Oroszországgal, vagyis a tudományt használja diplomáciai fegyverként és nyomásgyakorlásként az orosz kormánnyal szemben. Az EP képviselő nem csak a Horizon programokból zárná ki az orosz tudósokat, hanem az ITER és a CERN projektekből is.

(L'usine Nouvelle, Fotó: ITER)

Olyan erős mágnes készül, ami képes lenne megemelni egy repülőgép-hordozót is A Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reaktor nemrég megkapta annak a mágnesnek az első elemét, ami létfontosságú lesz a fúziós energia előállításához.