Az élőlények evolúciója során kifejlődő szervek és testrészek némelyike idővel akár haszontalanná vagy jelentéktelenné is válhat, amennyiben az életkörülmények jelentős és/vagy gyors változása miatt az adott szerv elveszti eredeti funkcióját és már nem tudja betölteni szerepét. Ilyen evolúciós csökevény az emberek esetében például a bölcsességfog, aminek régen a kemény falatok aprítása és az esetlegesen kipotyogó őrlőfogak helyettesítése volt a feladata, de a civilizáció fejlődése, a puhább főtt ételek megjelenése és az evőeszközök használatára való áttérés miatt az evés már kevésbé veszi igénybe a fogakat és állkapcsot, így a bölcsességfogakra közel sincs olyan nagy szükség.

Az emberi testben számos ilyen csökevény struktúra található, de léteznek olyan ősi testrészeink is, amelyek a korábbi feltételezésekkel szemben lehetséges, hogy sokkal fontosabb funkciót töltenek be, mint azt korábban feltételeztük.

Egy sokat kutatott, de mégis rejtélyes testrészlet a felső ikertest (superior colliculus, SC), ami a középagyban helyezkedik el és multiszenzoros struktúraként a hallásból, látásból és szomatoszenzoros érzékelésből származó információk feldolgozásáért felel. A struktúra páros szerv, tehát van egy jobb és bal oldali része, amelyek az ellenoldali térből (a jobb oldali ikertest balról, a bal oldali jobbról) kapják az információkat. A SC minden gerinces élőlényben megtalálható és funkciója, hogy fizikálisan átirányítsa az érzékelést végző struktúrákat a stimuláció irányába. A különböző fajok esetében ez eltérő módon valósulhat meg: a főként a hallásukra támaszkodó állatoknál például a hanghatások jelentik a legfontosabb ingert. A felső ikertest evolúciósan az egyik legjobban konzervált szerv, illetve testrészlet, vagyis az evolúció során, hosszú idő alatt keveset változott és az összes gerinces faj megőrizte a mai napig.

Egy ilyen ősi építőelemnek nagy valószínűséggel fontos szerepe lehet a test működtetésében, de az embereknél, akiknek a szervezetében az ikertest egészen apró, borsószemnyi struktúrává vált, nehéz meghatározni, hogy pontosan mi is ez a szerep. Korábbi kutatások alkalmával a tudósok felvetették a lehetőségét, hogy az SC többek között a vaklátást segítheti elő, mivel a felső ikertest a retinából érkező információk egyik útvonalát képviseli és emiatt a látókéreg sérülése esetén is lehetővé tehet egyfajta vizuális érzékelést. Holland kutatók újabb vizsgálatai ezt a teóriát támasztják alá, bár a kísérletet egyelőre csak egerekkel végezték el. A Holland Idegtudományi Intézet munkatársai arra tanítottak be egereket, hogy tegyenek különbséget a jobb és bal oldalon megjelenő, háttérből előbukkanó alakok között, amelyek észlelését az állatok a képernyő nyalogatásával jelezték. Miután a kutatók optogenetikai módszerrel kikapcsolták az egerek felső ikertestét, a vizsgált alanyok sokkal rosszabbul teljesítették a feladatot, annak ellenére, hogy a látókéreg érintetlen maradt. Egy korábbi kísérlet során a látókéreg kikapcsolása után az egerek az ehhez hasonló feladatokat el tudták elvégezni több-kevesebb sikerrel. Az eredmények arra utalnak, hogy a retinából beérkező információk kétféle útvonala (a látókéreg és a felső ikertest) közül az utóbbi is kulcsfontosságú a vizuális jelek értelmezésében.

"Hogy ez hogyan működik az emberek esetében, még nem tisztázott. Bár az emberek szintén két párhuzamos rendszerrel rendelkeznek, de a látókérgük sokkal fejlettebb. A felső ikertest emiatt lehetséges, hogy kisebb szerepet játszik az embereknél."

- mondta el Alexander Heimel, az intézet vezetőkutatója. Azonban bizonyos tények már ismertek az ikertesttel kapcsolatban, például, hogy a tekintetet irányítja egyes esetekben.
"Amikor valaki elkezd integetni, a felső ikertest odavezeti a tekintetet." - magyarázta Heimel, hozzátéve, hogy ennek a szervnek a hatása állhat a hátterében a vakok navigációs képességeinek, amivel ösztönösen ki tudnak kerülni akadályokat.

A következtetések szerint a felső ikertest támogató funkciót tölthet be, mikor a látókéreg sérül vagy tönkremegy és a komplex tárgyfelismerést is segíti. A kísérletek és korábbi kutatások egyúttal arra utalnak a kutatók szerint, hogy a felső ikertest a főemlősöknél a feltételezettnél bonyolultabb és változatosabb módon szolgálja a vizuális feldolgozás folyamatát.

(Fotó: CDC/David Matos/Unsplash, Heimel et al/eLife)