Az Amerikai Légierő azon ügyködik épp, hogy a B-1-es bombázókat “repülő arzenállá” alakítsa – repülőgép hamarosan akár 36 robotrepülőgépet is szállíthat, ami olyan tűzerőt biztosít számára, amely megközelíti egy repülőgép-hordozó anyahajóét. Ha ez a törekvés sikerül, úgy ez a módosított változat lesz a B-1 eddigi legveszélyesebb iterációja.

Mivel azonban a B-1 bombázó eredetileg nukleáris képességű, alacsony szintű szuperszonikus bombázónak készült, így több tucat hajóelhárító lövedékkel felfegyverezni 180 fokos fordulatot jelent az eredeti törekvésekhez képest.

Az Egyesült Államok légiereje azon dolgozik, hogy javítsa B-1 Lancer bombázója támadó képességeit azáltal, hogy növeli a gép által szállítható nagy hatótávolságú hajó-elleni lövedékek (LRASM) és a közös légi-felszín lövedékek (JASSM) számát. A B-1 bombázó belsejében már most 24 lövedék tárolható, de a mostani fejlesztéssel ezt 12 külső lövedékkel tervezik kiegészíteni, ami azt jelenti, hogy egy ilyen gép elképesztő: 36 lövedék hordozására lesz képes – számol be róla a Popular Mechanics.

A JASSM és az LRASM lövedékek lényegében rokonok: a JASSM egy lopakodó, szubszonikus (hangsebesség alatt közlekedő) robotrepülőgép, amelyet a 2000-es években fejlesztettek ki. A JASSM GPS segítségével repül az útvonal felééig, majd infravörös keresőt és mintafelismerő rendszert alkalmaz, hogy azonosítsa a célpontokat, mielőtt megtámadná őketl. Az LRASM pedig a JASSM kiterjesztett hatótávolságú változata, és az elöregedő Harpoon hajóelhárító lövedék helyettesítésére készült. Az LRASM technológiai felszereltsége magában foglalja a műholdas adatkapcsolati célzást és a hajó célpont-felismerését, hogy biztosítsa az ellenséges célpontok pontos eltalálását.

A B-1 bombázó ilyen nagyszámú lövedékkel történő feltöltésének a koncepciója az “Arsenal Plane” ötletből ered, amelynek célja az amerikai hadsereg hatalmas repülőgép-erőforrásainak kihasználása a maximális tűzerő elérése érdekében, akár szállítórepülőgépek felhasználásával is.

A B-1 bombázó már évtizedek óta szolgálatban van, és a 2030-as évek elején, a B-21 Raider szolgálatba lépésével tervezik elvileg nyugdíjazni, azonban mivel a B-1 felszerelhető tehát külsőleg szállított lövedékekkel is, méghozzá jelentős számban, így ez egyedülálló előnyt jelent a Raiderhez képest, amelyből ez a képesség hiányzik. A Raider ráadásul kisebb is lesz, tehát eleve kevesebb lövedéket szállíthat majd. Így aztán hiába kihívásoktól terhelt és erőforrásigényes a B-1-ek karbantartása, a rengeteg lövedék szállításának lehetősége ismét komoly tényezővé teheti egy esetleges, Kínával történő konfliktus során.

Az LRASM lövedékekkel megrakott B-1 bombázók ugyanis nagyon veszélyesek lehetnek a kínai haditengerészetre. Egy hipotetikus forgatókönyv szerint mindössze öt B-1 bombázó, amelyeket összesen 180 LRASM rakétát szállítanak, jelentős kockázatot jelenthet a kínai anyahajókra és az azt kísérő hadihajókra. Ugyanis még magas elfogási arány mellett is jelentős számú lövedék juthat át – a forgatókönyv egy szinte elképzelhetetlen 95 százalékos elfogási aránnyal számol (bár még a 30 százalék is igen nagyvonalú), de még az előbbi esetben is átjut 9 lövedék a kínai védelmen, ami bőven elég, hogy az anyahajókat a tenger fenekére küldjék.

Ha tehát az Amerikai Légierő törekvése sikerrel jár, úgy a 34,5 éves átlagos életkorral bíró B-1 bombázók a történelem egyik legerősebb nem nukleáris fegyverrendszerei lehetnek, ami tehát igen távol áll attól a céltól, amire ezeket a gépeket tervezték (eredetileg a szovjet légvédelmen kellett volna nukleáris tölteteket átjuttatniuk). Az elképzelés szerint ugyanis mindössze öt repülőgéppel és egy maroknyi legénységgel a légierő potenciálisan rengeteg hadihajót elsüllyeszthet, és olyan figyelemre méltó pusztítási arányt érhet el, amelyet nukleáris fegyverek használata nélkül általában nehéz elképzelni is.

Mindez azonban azt is mutatja, hogy az USA mennyire komoly fenyegetést lát az egyre növekvő kínai flottában.

(Kép: B-1B Lancer, forrás: Pixabay/12019)