A 23. parancsnokság különleges csapatai, avagy a "ghost army' (kísértethadsereg) kétségkívül a második világháború egyik legzavarbaejtőbb alakulata volt. A 82 tisztet és 1023 újoncot számláló zászlóaljnak nem voltak fegyverei, soha nem csaptak össze ellenséges csapatokkal, a tagjaik között pedig különösen nagy számban lehetett találni dizájnereket, festőket, fotográfusokat.

A zászlóaljnak ezzel szemben több száz felfújható harckocsija volt, amit a hozzáértő kezek úgy terveztek meg, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak az igaziakra. Az 1944 májusától csaknem két tucat küldetést teljesítő alakulatnak egy célja volt: összezavarni az ellenséges hírszerzést, hogy a tengelyhatalmak ne tudják, merre vannak az amerikai csapatok. Ennek érdekében a kísértethadsereg mindent be is vetett, a felfújható járművek mellett hamis rádióadásokkal tévesztették meg az ellenséget, de az is előfordult, hogy hatalmas hangszórókból előre felvett hangokat lejátszva hitették el a németekkel, hogy olyan helyeken vannak csapataik, ahol valójában nem voltak.

Az ötletet az amerikaiak a britektől lesték el, akik a háború korábbi szakaszában alkalmaztak hasonló taktikát. Bernard Montgomery az El-Alamein elleni észak-afrikai hadjáratban kétezer felfújható tankot vetett be, hogy megtévessze Erwin Rommel csapatait.

A Billy Harris ezredes és Ralph Ingersoll őrnagy által vezetett zászlóalj annyira profi volt, hogy még az egyes rádiósok stílusjegyeit is megtanulták, így a németek biztosra vették, hogy valódi rádióadásokat hallanak. Larry Deucers, A New Orleans-i 2. világháborús múzeum kurátora a Live Science-nek elmondta, hogy a gyakorlott fül számára az egyes katonák morze-kódjai szinte felértek egy ujjlenyomattal.

Felfújható tankok ide, hamis morze-kódok oda, az elterelő-hadműveletnek mégis talán a harmadik összetevője volt a legérdekesebb: a kísértethadsereg hangmérnökei hangfelvételeket készítettek katonai gyakorlatokról, valamint arról, ahogy az amerikai hadsereg katonái árkokat ásnak vagy hidat építenek, majd ezeket a hangokat hangszórókkal játszották le a német egységek közelében, meggyőzve őket, hogy az adott terület már amerikai fennhatóság alatt áll.

Deucers szerint az egység a legsikeresebb küldetését a Viersen-hadműveletben hajtotta végre, amire 1945. március 18. és 24. között került sor. A "kísértethadeseg" ehhez az akcióhoz 600 felfújható járművet használt, emellett hamis rendfokozatokkal is ellátták a katonáikat, hogy más egységekből való katonáknak adják ki magukat. Az i-re a pontot a hangmérnökök tették fel, akik egy pontonhíd építésének hangjait játszották le a német katonáknak. A tökéletes megtévesztés miatt az ellenség azt hitte, hogy az amerikaiak 30-adik és 79-edik gyalogsága átkelni készül a Rhine-folyón, és tűz alá vették a hadsereget, ami valójában nem is létezett.

Hogy a kísértethadsereg mennyire komoly fegyvertény volt az USA-nak, arra talán a legjobb példa, hogy a titkosítást csak a '90-es évek közepén oldották fel, így a világ hivatalosan csak ekkor értesült róla, hogy az amerikaiaknak a második világháborúban volt egy ilyen egysége.

(Live Science, The Atlantic)