Lehetséges, hogy a leglátványosabb geológiai nyom, amit az emberiség hosszú időre maga után hagy, a kőzetekbe beépülő műanyag lesz, legalábbis egyre több erre utaló bizonyítékot fedeznek fel a kutatók. Az úgynevezett plaszticén kor az antropocén éra kísérője: utóbbi az emberi tevékenységeknek a Föld ökoszisztémáira gyakorolt, mindent befolyásoló hatását jelenti, míg utóbbi a műanyag uralmát, ami a rengeteg hulladék miatt már a kőzetekben is megjelenik és valószínűleg hosszú távon is lenyomatot hagy a fossziliákban.

A műanyag-kor nem ma kezdődött, már több mint fél évszázada, a műanyag termékek és csomagolások népszerűvé válása óta gyűlik a hulladék globálisan, de a népességnövekedés és az egyre könnyebben elérhető és egyre gyorsabban eldobott műanyagok miatt a plasztikhulladékok mennyisége mára rendkívüli méreteket öltött. Azt, hogy a partokról a folyókba, majd onnan az óceánokba és végül a hullámok által a legtávolabbi szigetekre is elszállított műanyag sok esetben a beépül a helyi ökoszisztémába, sőt, a kőzetekbe is, és plasztiglomerátumok vagy piroplasztikok jönnek létre belőlük, már korábban felfedezték, de most újabb aggasztó bizonyítékra találtak a jelenséggel kapcsolatban.

Fernanda Avelar Santos, a Paranái Szövetségi Egyetem geológusa a Brazíliához tartozó Trindade kicsiny vulkáni szigetén végzett kutatásokat, mikor ráakadt azokra a sajátosan zöldes színű kövekre, amelyek a sziget egyre nagyobb területét borítják. A laboratóriumi elemzések után kiderült, hogy a kőzet természetesen úton keletkezett ugyan, de nem csak természetes anyagokból, az összetevői között ugyanis nagy mennyiségű műanyag is szerepelt, aminek nagy része halászhálókból származott. Az óceáni áramlatok emellett műanyagpalackokat és háztartási szemetet is sodortak az emberek által alig látogatott helyszínre, ahol csak egy kisebb katonai bázis és egy kutatóállomás található, vagyis a hulladék annak ellenére is elérte a szigetet, hogy a helyiek nem termelnek túl sokat belőle.

A Trindade-on talált köveket és a hozzájuk hasonló, félig-meddig műanyagból álló kőzeteket a felfedezésről szóló tanulmányban több csoportba sorolták a kutatók: felépítésük szerint lehetnek piroplasztikok, plasztiglomerátumok vagy plasztikkövek is, több más típus mellett. A hagyományos kőzetekhez hasonlóan ezek az újfajta kövek is idővel erodálnak a természetes folyamatok hatására, ezért a beléjük kerülő plasztik újra a környezetbe juthat és mikroműanyag formájában még nehezebben begyűjthető és még több helyre beszivárgó szennyezést okoz. Santos szerint a jelenség az antropocén kor aggasztó bizonyítéka, ami átrendezi az eddig természetesnek gondolt rendszerek működését is.

"Az emberi beavatkozás mindenre kiterjedő jelenléte miatt megkérdőjelezhetővé válik, hogy mi is az igazán természetes."

- mondta el az AFP beszámolója szerint.

Azt, hogy a félig műanyag kőzetek és más plaszticén örökségek hogyan befolyásolják majd a környezetet, még nem lehet pontosan megbecsülni, mivel a geológiai formációk alaposabb és részletes tanulmányozása csak most kezdődött, az antropocén kort pedig hivatalosan még nem vették fel a földtörténeti időskálába, bár sok tudós számára nagyon is valós, új korszakot jelent.

(Fotó: Reuters)