A Quipu egy központi, több mellékággal rendelkező filamentumból áll, amely hosszában több mint 13 000-szerese a Tejútrendszer méretének. Ez a struktúra valószínűleg az univerzum eddig ismert leghosszabb képződménye, és meghaladja az olyan korábbi rekordereket is, mint a Laniākea-szuperhalmaz. A kutatások szerint a Quipu tömege eléri a 200 kvadrillió naptömeget, ami elképesztő mennyiségű anyagkoncentrációt jelent.

A felfedezést részletező tanulmányt január 31-én tették közzé az ArXiv preprint szerveren, és az Astronomy and Astrophysics szakfolyóirat már elfogadta közlésre – számol be róla a LiveScience.

"A Quipu egy rendkívül látványos struktúra, amely az égbolttérképeken speciális észlelési technikák nélkül is könnyen azonosítható" – írták a kutatók.

A tanulmány egy nagyobb kutatás része, amely a világegyetemben található anyag eloszlását térképezi fel különböző hullámhosszú fény segítségével. A kutatók a 0,3 és 0,6 közötti vöröseltolódású objektumokra összpontosítottak – ezek körülbelül 425 és 815 millió fényév távolságban találhatók. Minél nagyobb a vöröseltolódás, annál távolabbi az adott objektum.

A Quipu mellett a kutatás során további négy hatalmas szerkezetet is azonosítottak:

• a Serpens-Corona Borealis képződményt,
• a Hercules-szuperhalmazt,
• a Sculptor-Pegasus struktúrát,
• és a jól ismert Shapley-szuperhalmazt, amelyet korábban a legnagyobbnak tartottak.

Ez az öt óriási szerkezet együttesen tartalmazza az összes ismert galaxishalmaz 45%-át, a világegyetem galaxisainak 30%-át, és annak anyagának 25%-át, miközben az ismert univerzum teljes térfogatának 13%-át foglalja el.

Ezek a gigantikus struktúrák aktívan formálják a világegyetemet. A kutatók azt is megállapították, hogy befolyásolják a kozmikus mikrohullámú hátteret (CMB), vagyis az ősrobbanás maradványsugárzását. Ezen szerkezetek hatalmas gravitációs mezeje hozza létre az úgynevezett gravitációs lencsehatást, amely torzítja a távoli galaxisok fényét. Ezek a képződmények az univerzum tágulási sebességének mérésére is alkalmasak lehetnek, amelyet a Hubble-állandó segítségével számítanak ki. A galaxisok sűrűsödése ezeken a régiókon belül lokális torzulásokat okozhat a tágulási adatokban, ami magyarázatot adhat az univerzum növekedési üteméről szóló tudományos vitákra.

Bár a Quipu és a hozzá hasonló szerkezetek felfoghatatlanul hatalmasak, nem maradnak örökké egyben. Az univerzum folyamatos tágulásával ezek a formációk idővel széthullanak, kisebb, gravitációsan kötött részekre esve szét. Jelenlegi állapotukban azonban kulcsszerepet játszanak a világegyetem nagyléptékű struktúráinak alakításában.

"A jövőben ezek a képződmények fokozatosan kisebb egységekre esnek szét" – magyarázták a kutatók.
"Jelenleg azonban önálló fizikai struktúrákként léteznek, sajátos tulajdonságokkal, ezért további kutatásokat érdemelnek."

(Kép: A Shapley-szuperhalmaz az egyik abból az öt gigantikus struktúrából, amelyeket egy új tanulmány azonosított a helyi univerzumban. Korábban a világűr legnagyobb szuperstruktúrájának tartották, azonban mostanra legalább négy másik – köztük a Quipu – is megelőzte, forrás: ESA & Planck Collaboration / Rosat / Digitised Sky Survey)