2021-ben Hargitai Henrik zsebatlaszt adott ki a Marsról, ami egy nagyméretű adatbázis alapján széleskörű földrajzi információkat tartalmaz a bolygó különböző régióival kapcsolatban és az atlaszt nézegetve akár úgy is érezhetjük, mintha mindjárt kirándulásra indulhatnánk az Olympus Mons-ra, hiszen a földi formációkat bemutató atlaszokhoz hasonló módon jeleníti meg a marsi képződményeket. Idén tavasszal a NASA és a Caltech is megjelentetett egy egészen precíz térképet az ismertebb helyszínek feltüntetésével, amelyet a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) által rögzített képek alapján készítettek el. Emellett a Mars számos érdekes területe közül sokat láthattunk már közvetlen közelről a bolygón tevékenykedő marsjárók felvételeinek köszönhetően is, de a 144 400 000 négyzetkilométeres felszíni kiterjedésű bolygó igazán részletes feltérképezése még közel sem ért véget.

Az Európai Űrügynökség vizualizációján most egy újabb képződményt figyelhetünk meg közelről és olyan kanyont láthatunk realisztikus formában, amelyet eddig főként fekete-fehér vagy színes, de statikus felvételekről ismerhettünk meg: a Noctis Labyrinthust, vagyis az Éjszaka Labirintusát. A labirintus egy nagyobb kanyon, a körülbelül 4500 km hosszan húzódó Valles Marineris határán fekszik, ahol a sziklafalak között mély völgyek szabdalják a tájat több mint 1000 kilométeres hosszúságú területen. A Noctis Labyrinthust határoló másik régió a Tharsis vulkáni térsége és részben az itt zajló aktív vulkáni tevékenység formálta a labirintus látképét is. A fennsík helyenként sokat veszít magasságából és akár hat kilométer mély mélyedéseket is tartalmaz, valamint földcsuszamlások nyomait is hordozza.

A videót Európa első marskutató keringőegysége, a Mars Express felvételei alapján alkották meg, amely 2003-ban érkezett a bolygóhoz. Összesen nyolc, Mars körül megtett kör alatt rögzített képeket használtak fel hozzá, amelyeket topográfiai adatokkal egészítettek ki, így született meg a háromdimenziós tájkép. A videó első másodperceit egy nemrégen megjelent mozaik alapján jelenítették meg, amit a keringőegység huszadik évfordulója alkalmából adott ki az ESA. Ennek a mozaiknak a felvételei a megszokott 300 kilométeres magasság helyett a felszíntől 4000-10 000 távolságból készültek, ezért szélesebb területet tudtak bemutatni a segítségükkel.

A képeket rögzítő HRSC kamera képes a színes felvételek készítésére, de a felvételeket utólag is színezték a különböző összetevők kiemelésével.

(Fotó: NASA/JPL/Arizona State University, ESA/DLR/FU Berlin, CC BY-SA 3.0 IGO)