Az olasz mérnök, Luca Fiorentino két tervező társával együttműködésben álmodta meg azt a robotizált utcai szemetest, ami közel sem passzív módon várja, hogy egy arra haladó beledobja a feleslegessé vált üdítősdobozt vagy zsebkendőt, hanem aktívan vadászik a szemetelőkre. A gép a házhoz szállítást végző, autonóm robotokhoz hasonlóan működik: céltudatosan járja az utcákat, miközben a belsejében kialakított tárolóba gyűjti a rakományt, ebben az esetben a hulladékot, majd visszatér a bázisra. A robotflotta azonban nem szakad el egymástól, mint ahogy a szállítórobotok munkavégzése közben történik, hanem kapcsolódnak egymáshoz, így a különféle szeméttípusoknak megfelelő robot tud odagurulni a járókelőkhöz attól függően, hogy szenzorai által mit detektál a kiszemelt ember kezében.
A Qua különlegessége, hogy figyeli az embereket és fel tudja mérni, mikor készülnek a szemét elhajítására, vagyis fordított helyzetet teremtenek a szokványos utcai szeméttárolókhoz képest:
ők mennek a gyalogosokhoz, ahelyett, hogy az embereknek kellene felkutatniuk a kukákat szükség esetén.
A robotok külseje kacsát formáz és a flotta is úgy működik, mint egy csapat szárnyas, vagyis a nagyobb és kisebb gépek mozgása szinkronban történik. Amennyiben egy-egy robot tartálya betelik, egy központi tárolóhoz megy, majd kiüríti a tartalmát és folytatja útját tovább az utcákon.
A szemetesrobotok koncepciója egyelőre csak tervek formájában létezik és nem lehet tudni, mikor építik meg a valódi, működőképes verzióikat, de a tervezők szerint a bio-inspirált, környezetbarát eszközök játékos formában segíthetnek a városok tisztán tartásában akkor is, ha a lakosok lusták elsétálni a legközelebbi kukáig.
Japán korábbi fővárosa, Kiotó ma is forgalmas nagyváros és csomópont, amelynek másfél milliós népessége mellett számtalan turista járja az utcákat nap mint nap. A járókelők szemetelése okozta problémák megoldására a városi vezetőség a település egyik sokat látogatott körzetében, Arasijamában olyan okosszemeteseket helyezett üzembe, amelyek segítenek a hulladék mennyiségének szabályozásában.
A kukák amellett, hogy nagy méretűek, a tárolókapacitásuk tekintetében messze túlszárnyalják a hagyományos utcai szemeteseket, mivel időről időre összepréselik a bennük található hulladékot. Az eszközök ezzel a módszerrel ötször annyi szemetet tudnak tárolni, mint a hagyományos 120 literes kukák és megkönnyítik a szemétszállítás kivitelezését is. A rendszer szenzorokkal monitorozza a szemét mennyiségét és automatikusan megkezdi a préselést, amennyiben eléri a kellő szintet. Amikor a kuka érzékeli, hogy közeledik az a pont, amikor teljesen megtelik a tartálya, értesíti e-mailben az önkormányzatot, akik kukásautót küldenek a helyszínre. Az okosszemetesek ürítése általában a reggeli órákban történik, mikor kevesebb a környéken a turista, de akár napközben is megoldható a procedúra. Azonban, mivel volt már rá példa, hogy az autók nem érték el az okosszemeteseket a szükséges időben, ezért a vezetőség hagyományos, passzív kukákat is telepítettek a közelükbe.
A Japan News beszámolója szerint egy-egy ilyen okoseszköz telepítése 500 000 jenbe, vagyis több mint egymillió forintba kerül, ezért egyelőre keveset használnak belőlük. A tapasztalatok szerint azonban a speciális berendezések hatékonyan csökkentik az utcákon elszórt hulladék mennyiségét, ezért hosszú távon megéri a beruházás a népszerű turisztikai helyszínek közelében. A kiotói kukákhoz hasonló SmaGO típusú eszközöket más városokban, például Tokióban, Oszakában, Hirosimában is üzembe helyeztek, de a Bloomberg tudósítása szerint nem mindenki ért egyet a kukák megjelenésével és inkább az utcai hulladéktárolók teljes eltávolításában látják a megoldást, ami arra ösztönzi a lakosokat, hogy vigyék haza és gyűjtsék szelektíven a szemetet.
Az önvezető kukák nem kifejezetten a városok általános tisztaságát, hanem inkább az emberek kényelmét szolgálják, de az előbbi megoldásokhoz hasonlóan segíthetnek a hulladék kezelésének egyszerűsítésében és hatékonyabbá tételében. Automatizált, guruló kukákat több cég is gyárt, például a kanadai AI Incorporated, amely a berendezéseit mesterséges intelligencia rendszerrel látja el, hogy a kukák a kellő időben maguktól az utcára tudjanak gördülni, ahol várják a szemétszállítókat. A kukák mobilos applikációval kezelhetőek és az előre beállított időponthoz igazodva indulnak útjukra, miközben önállóan navigálva találják meg a megfelelő útvonalat. A berendezések szenzorokkal gyűjtik az adatokat, megerősítésen alapuló mélytanulási rendszerrel és úgynevezett SLAM (Simultaneous Localization and Mapping) technológiával végzik a feladatukat és akár más kukákkal is kommunikálhatnak.
A Rezzi által készített SmartCan szintén egy önállósult kukát takar, amelynek célja, hogy átvegye "Amerika egyik legjobban utált feladatának" terhét a lakosoktól és lehetővé tegye, hogy soha többé ne kelljen kihúzni a szeméttárolókat a ház elé. A motorizált kukák szintén mobilos alkalmazással működtethetőek és a kiürítésük után automatikusan visszatérnek a helyükre. A Rezzi januári bejelentése szerint a fejlesztések igen gyorsan haladtak: három hónap alatt a prototípusoktól a valódi alkalmazásig jutottak a SmartCan készítése során.
Az okoskukák a kényelem biztosítása mellett egy másik fontos funkcióval is bírnak: az adatgyűjtésnek köszönhetően információkkal látják el a hulladékkezelő cégeket, amelyet a szolgáltatás hatékonyságának növelésére használhatnak.
(Fotó: Rezzi, Luca Fiorentino)