A minirobotok gyógyításnál történő felhasználásának alapötlete már évtizedekkel ezelőtt felmerült a szakemberek fejében, a Pennsylvaniai Állami Egyetem nanorobotikával kapcsolatos kutatásából azonban kiderül, hogy a tudomány fejlődésének köszönhetően hamarosan a tömeggyártásban is megjelenhetnek. Találmányukhoz egy, az orvoslásban gyakran alkalmazott szilíciumtechnológiát, valamint egy új elektrokémiai vezérlést használtak. Ha minden terv szerint alakul, a robotok gond nélkül keringhetnek az emberi szervezetben egy egyszerű lézersugárral. Bár az egyetem munkatársai még csak a kezdeti szakaszban járnak, de már most körvonalazódni látszik előttük, hogy az ultramini robotok jelentős technológiai kompatibilitást mutathatnak a szilíciumtechnológiával.

Mindez annyit tesz, hogy a jövőben minden robotot elláthatnak autonóm, orvosbiológiai technológiával, eszközönként mindössze egy centért.

A kutatók bővebben is kifejtik közelmúltbeli tanulmányukban találmányuk kivételességét: "Az úgynevezett felületi elektrokémiai indítókar (SEA) az egész történet kulcsfigurája, ami abszolút kompatibilis a szilícium elektronikai alkatrészgyártási folyamatokkal." Az Inverse szerint az indítókarok - vagy nevezzük végtagoknak - olyan eszközök, amelyek valós mozgássá alakítják az energiát. A csapat szerint fejlesztésük sok más tényező mellett eltér a klasszikus hő-, optikai és akusztikai normáktól, mivel a miniatűr robotok kis energiaigényűek, automata feszültségérzékelősek, mégis fenntartható erőforrásból származnak, apró méretük ellenére pedig rendkívül masszívak.

Kísérletük megkezdéséhez a feltalálók egy egész seregnyi robotot létrehoztak: mindegyik kapott egy első és hátsó végtagot, valamint egy szilícium-elektronikai, lapított testet. Szemléltetésképp a komplett 'hadsereg' szélessége durván 0,04, míg hosszúsága is csupán 0,07 milliméteres. Ezután jön a lézersugár, ami

úgy bírja mozgásra a robotokat, akár az előadó a marionett bábut: a fény aktiválja a robotok végtagjait oly módon, hogy azok elnyelik a kibocsátott ionokat, majd lassan elindulnak.

A robotok másik különlegessége, hogy előállítási technikájuk megegyezik a számítógépes szilíciumchipek gyártásával, ami két dolgot jelent a jövőre nézve: könnyű tömeggyártást, és rendszeres technológiai újításokat, melyeknek a robotok apró mérete sem vethet gátat. A parányi pedig szó szerint értendő, mert az eszközöket egy pipetta vagy fecskendő is könnyedén felszívja. A fejlesztők a mesterséges intelligenciát egyelőre nem hívták segítségül, de hamarosan talán ez is megtörténik.

(Fotó: Chriss Hohmann / Cornell University / Yale University)