Ha az evolúció eltérítéséről, a kedvezőtlen változások kifutásáról van szó, sokan talán valami James Bond-főgonoszt képzelnek maguk elé, aki egy mutánssereg láttán dörzsölgeti össze a tenyerét. Azonban az, hogy fajunk miként hat más élőlények evolúciójára ennél jóval banálisabb keretek között, apró döntések mentén szerveződik – önmagában már ez a felismerés is izgalmassá teszi a most ismertetésre kerülő tanulmányt. Miről is van szó? Arról, hogy mutáns szuperkatonák helyett gondoljunk inkább az antibiotikumra rezisztens baktériumokra, melyek terjedését például egy-egy orvos döntése segítheti vagy éppen fékezheti meg. A tanulmány kérdése tehát, hogy az orvos mi alapján hozza meg ezt a bizonyos döntést, és mivel lehetne elősegíteni, hogy ez a rezisztens baktérium terjedése ellen hasson.

A mozgatórugók azonosítása, valamint a szükséges ösztönzők kidolgozása érdekében pedig a kutatók a játékelméletet hívták segítségül. Ez utóbbi a matematika egyik interdiszciplináris ága, amelynek középpontjában az a kérdés áll, hogy „ mi a racionális viselkedés olyan helyzetekben, ahol minden résztvevő döntéseinek eredményét befolyásolja a többiek lehetséges választása” – magyarán a játékelmélet a stratégiai problémák kezelésére szolgáló teória, melynek alapjait egyébként Neumann János fektette le egy 1928-as munkájában.

A mostani tanulmányban a gazdasági és az evolúciós következmények együttesét modellezték le, amelyekhez az emberek bizonyos döntései vezettek – így pedig sikerült megtalálni azt a hozzáállást, mellyel a kedvezőtlen változások elkerülhetőek. A tanulmány pedig egy egyszerű matematikai képlet köré épül: a szóban forgó „evolúciós menedzserek” (mint a példában szereplő orvos) milyen esetben vállalnák a rövid távú költségnövekedést a hosszútávon jelentkező előnyök megjelenése kedvéért.

Térjünk vissza az orvoshoz, hogy könnyebben megértsük a dolgot! Tehát az orvoshoz érkezik egy beteg, és ekkor a szakember dönthet úgy, hogy alaposan kivizsgáltatja, hogy kiderüljön, nem hordoz-e magában az illető egy rezisztens kórokozót. Maga a kivizsgálás viszont költséges folyamat, viszont gátolhatja a kórokozó terjedését, mivel az ilyen beteget már eleve elkülöníthetnék a többitől. A kérdés csak az, hogy az orvost alkalmazó kórház milyen esetben vállalná fel ezeket a költségeket, és ösztönözné arra az orvost, hogy a kivizsgálás mellett döntsön.

Egy-egy kórháznak ezeknek a költségeknek a megfizetése nem a rövid távú érdeke, pláne nem a kontaktuskutatás, illetve minden más, költséges megoldás, mellyel a rezisztens baktérium terjedését meg lehet fékezni. Viszont ha minden kórház felvállalná ezt, és a költségeket is megfizetné, akkor minden kórház részesülne a pozitív következményekből, tehát abból, hogy a rezisztens baktérium terjedése lelassult vagy meg is állt. A játékelmélet tehát abban segít, hogy a lehetőségeket szisztematikusan vizsgálják át, és meghatározzák azon feltételeket, melyek megléte esetén gazdaságilag is kifizetődő lehet az evolúció negatív konzekvenciáit (ebben az esetben a rezisztens törzs terjedését) elkerülő, költséges stratégiákat felvállalni.

(Fotó: Pixabay/JESHOOTS-com) 

További cikkek a témában:

Miért mondanak csődöt az antibiotikumaink? Véget érni látszik a bakteriális fertőzések elleni küzdelem legsikeresebb évszázada, a kórokozók szuperbaktériumokká válnak, de miért történik velünk ez a katasztrófa, és mit tehetünk ellene?

Ezért vadul meg az ártalmatlan baktérium, és lesz belőle húsevő variáns Miért változnak a különböző mikroorganizmusok hirtelen a gyilkosainkká? – ezt a kérdést tisztázza egy új tanulmány.

A világon az első „élő gyógyszer” az antibiotikumokra rezisztens baktériumokkal veszi fel a harcot A kutatók sikeresen „programozták át” a baktériumokat, hogy ne betegséget okozzanak, hanem támadják meg azokat az antibiotikumokra rezisztens baktériumokat, melyek kezelése eddig rengeteg mellékhatással járt. A „terminátor baktériumokban” ezen kívül is rengeteg a potenciál.